Az elmúlt héten jártam koncerten, színházban, piacon, művészeti vásáron, és gyerekvigyázóban.
Gyakoroltam a pszichológia szabadidőben való elfelejtését.
Kikapcs.1.: Koncert
Habár a koncert szuper volt, a zene istenijó, és a hangulat is, a kikapcsolódásom csupán 70%.
A maradék harminc százalékban az aznapi csodajó munkanapomon örömködtem. (A csodajó nem ironikusan értendő ám! Tényleg jó nap volt.)
Arról nem is beszélve, hogy a koncert utáni barátnős lelkizős beszélgetésben mennyire voltam
pszichológus szerepben...Maradjunk annyiban, hogy (sajnos) nagyon.
Kikapcs.2.: Színház
Habár a színdarab szuper volt, látványos, magával ragadó, a kikapcsolódási szintem talán a 60%-ot közelíti. Az idő további negyven százalékában azon morfondíroztam, vajon a színészpalánták számára tartanak-e önismereti foglalkozásokat a képzésükben. Lelki szemeim előtt már láttam, ahogy én tartom nekik az önismeretet. Egy-két gyakorlatot is kitaláltam.
Ja és a színházban is örültem az aznapi munkanapomnak.
Kikapcs.3.: Piac
95%!!!! Teljesen belefeledkeztem a piaci forgatagba, ízek, illatok, jajj. Imádtam!
Kikapcs.4.: Művészeti vásár
Kb.90%-ban felejtettem a munkát. Közben picit nyomasztott, hogy előadást kellene készítenem, és készülnöm a jövő heti óráimra. Azon is gondolkodtam, mihez is fogom a munkába felvenni a vásárolt (helyett: a készítőtől ajándékba kapott, innen is köszönöm FércJutka!) csodaszép kitűzőmet. Annyira feldobott ez a gesztus, hogy hazáig mosolyogtam :)
Kikapcs.5.: Bébiszitter-Reni
Kikapcsolódásom elérte a 100%-ot. Imádtam minden velük töltött percet.
De jó lenne ezt sűrűbben. (Pedig! itt lehetett volna a legnagyobb inger a pszichológus-Renit elővenni, lévén ők is gyerekek, mint a klienseim...De nem.)
Imádtam ezt a könyvet.
