My dream job

Hozzávalók:

- 1 (azaz egy) db intézmény a munkaidő eltöltésére
- az intézményen belül saját bögre, amit még másnap is ott találok (igen, ilyen magas elvárásaim vannak!)
- jó munkahelyi légkör = munkatársakkal és vezetőkkel való partneri kapcsolat
- ideális mértékű szakmai kihívás
- stabilitás = időben és térben
- na és a piszkos anyagiak, habár nem véletlenül ez az utolsó a sorban...

Bizarr...

...dolog levelet kapni, melyben kölcsönkérik a kiégésről írott szakdolgozatomat, és közben rádöbbenni, milyen naiv dolgokat képzeltem el a dolgozó pszichológus Reniről:

- aki tűkön ülve várni fogja a hétfőket (nem véletlen, hogy ez a bejegyzés egy hétfőn született)
- és soha nem fogja kimondani azt a mondatot, hogy "nincs kedvem dolgozni..." ( már kimondtam, nemistudomhányszor)
- és én nem az az ember leszek, aki a szüneteket és a szabadságokat várja (január óta számolgatom a heteket- még 14)
- és azt gondoltam, én az örök mosolygó és örökké kedves pszichológus leszek (naneeeee)

Hát. Másfél év munka után remekül produkálom a kiégés egyes tüneteit. Na jó, az is lehet, hogy "csak" elfáradtam az állandó jövés-menésben, alkalmazkodásban, mindenkinek-megfelelésben...és beláthatatlanul messze van a téli szünet a tavaszitól....és az is lehet, hogy jelenleg nem az álom munkahelyemen dolgozom...Talán ez az utóbbi a bűnös.

A munkám....

...változatos.

Bizonyítékok:

- kliensek: 3-55 éves korig
- kliensek szerepei: gyerek, szülő, pedagógus, vezető, felnőtt, álláskereső
- kliensek előfordulása: heti hét helyszínen (négy korcsoportban)
- tevékenységek: beszélgetés, játszás (=rajzolásfestésgyurmázásbábozáskártyázás), konzultáció, szakmai megbeszélés, életvezetési tanácsadás...és az eheti új élmény: bírósági tárgyaláson tanúskodás

Új...

...év, új lendület.
Hihetetlen, mennyire működik ez nálam.
Még csak három munkanap telt el az idei évben.
Máris megtettem (számomra) nagy lépéseket:

- lezártam 4, azaz négy (!) esetet
- időpontot kértem a főnökömtől, és négyszemközt beszélgettem vele
- időpontot kértem az egyik igazgatónőtől az iskolában, és konzultáltam vele a munkámról
- és terveket szövögetek, hogyan tegyem változatossá és élvezetessé a munkámat az elkövetkező 22,5 hétben...

...látszólag nem nagy dolgok.
De az előtörténet és önmagam ismeretében igenis azok.

Házi feladatok

...az őszi szünetre:

- varázsjátékok összeállítása a négy-öt éves óvodásaim számára
- előadás készítése az iskolaérettségről nagycsoportos óvodások szülei részére
- pályaorientációs foglalkozások tervezése a tizenegyedikes gimnazisták számára
- tanulástechnikai foglalkozások tervezése kilencedikes gimnazisták számára
- kognitív viselkedésterápiás alapelvek tanulmányozása
- érzelmi intelligenciafejlesztés tanulmányozása
- játékterápiás repertoárom bővítése a "dolgozós bibliámból"

No és mindezek után az őszi szünet (soha) karácsonyig vissza nem térő alkalmat nyújt a pihenésre, a munkahelyi feladatokból való kikapcsolódásra... :)

Az igazsághoz hozzátartozik...

...hogy nem csak pozitív élmények érnek ám a munkám során.

Ma például:

- az egyik lány nagyon elkésett, elfelejtette a megbeszélt időpontunkat, és emiatt már nem tudtam fogadni...

- egy nyolcadikos nagyfiú úgy tűnik, kéthetente kér csak belőlem...Eddig kéthetente szimplán eltűnt. Amikor ezt szóba hoztam, hogy legalább szóljon nekem, ha valami sürgős-fontos miatt nem tud jönni, akkor egy elég gyenge kifogással jött...Persze elengedtem. Nehogy már utáljon.

- az elsős kislány azt mondta ma nekem: "Unalmas itt lenni." Hát nem esett túl jól, no. Azt is elmondta, az a baj, hogy nem lehet számítógépezni. Ja, bocsi.
(Na jó, tíz perccel később már úgy mosolygott és nevetgélt, hogy nem is akart elmenni.)

Minden jó, ha a vége jó. :)

Hízelgő

Elsős lányok között meneteltem kerek kettő percet.

"Szép a hajad!"
"Szép a sálad."
"Szép a ruhád."
"Szép fehér a fogad."
"Minden szép rajtad."

Tudnak hízelegni. :)

A tegnapi nap tanulságai...

- ha szokatlan időpontban jelenek meg egy iskolában, hogy munkát végezzek- ez még nem jelenti azt, hogy mindenki örülni fog nekem

- ha huszonnégy gyerekkel beszélgetnék egyszerre - az sem biztos, hogy engem meghallanak, az pedig még kevésbé biztos, hogy egymást meghallják

- ha egy szülő sírva érkezik meg, és nincs nálam zsebkendő, hogy felajánljam, az felettébb kellemetlen tud lenni

- ha a villamoson ücsörögve és bambulva egy idős női hangot hallok, nem biztos, hogy az a legjobb, ha felugrok, hogy átadjam a helyem - elképzelhető, hogy csak a bérletem felmutatását kérik

- na és, amiből a legtöbbet tanultam: ha a szájunkkal felfújt lufit elengedjük, az nem az Égbe fog szállni...de a kívánságainkat attól még teljesítheti :)

Második hétfő

Egy rendkívül nagy életbölcselettel rendelkező öt éves óvodás kislány kérdései (zárójelben a válaszokkal) hozzám:
- Van gyereked? (Nincs.)
- Még élnek a szüleid? Öregek? Akkor voltak fiatalok, amikor gyerek voltál? (Igen.)
- Van családod? Ki a családod? Hogy hívják őket?
- Mikor lesz férjed? (AZT ÉN IS SZERETNÉM TUDNI!)
- Mikor kezdesz el férjet keresni? (!! :) ??)
- Nem akarsz még terhes lenni? (Hm...szóhoz sem jutok meglepetésemben.)
- Akarsz gyereket szülni? (Persze, hogy akarok.) De azt ki is kell nyomni a puncidból... :)
- Voltál már templomban? (Igen.) Mikor? (Régen.)
- Mikor fogsz elvinni gyereket? Mert a pszichológusok elviszik a gyerekeket beszélgetni, és játszani.
- Te még főiskolára jársz? (Nem.)
- Miért nem óvónéni lettél? (Mert nem tudok énekelni.) (A Boci-boci tarka eléneklése után engedélyezte számomra az óvónői pályát.)
- Mit jelent az, hogy "eltaknyolt"? (amit egy óvónéni mondott egy kisfiúról) - Ez egy csúnya szó. "Nem kedves az az óvónéni. Én ilyet soha sem mondanék. Soha de soha sem jutna eszembe, hogy ilyet mondjak. A fiúk szoktak ilyen csúnyákat mondani, és csinálni...de a Jóisten majd megveri őket."

És ez nem az egész beszélgetésünk volt.

Első hétfő

Hát elkezdődött.

Helyszín: általános iskola.
Egy olyan elsős kislány nagymamájával beszélgettem, akit egy éve elhagyott az édesanyja. A beszélgetés után együtt mentünk be az első osztály tantermébe.
Egy kislány azonnal elő is pattant a kérdésével felém:
" Te vagy a B. anyukája???"
" Nem." - mondom kissé zavartan.
" Hát akkor ki vagy?"
" A pszichológus."
" Akkor majd megyek hozzád. Anyukám azt mondta, be fog iratni."

#

Helyszín: ugyanaz az általános iskola.
Kliens: nyolcadikos fiú.
Fiú: Önnek mi a kedvenc étele? Melyik édességet szereti?
Én: A túró rudit például... (mondom értetlenkedve)
Fiú: Én a gumicukrot szeretem. A haribót. Azt a békásat.
...
Az óra végén.
Fiú: Ön szereti a meglepetéseket?
Én: Igen... (szintén értetlenkedve)
Fiú: És ha Ön kap valamilyen meglepetést, tegyük fel egy páciensétől, akkor azt szokta viszonozni???

:)

Szívmelengető...

...érzés visszajelzést kapni olyan embertől, akit alig ismerek.
Az egyetemen voltak közös óráink. Ő most kismama, és meghirdették az állását. Amire én is jelentkeztem. Az interjúról korábban írtam, ami rendkívül jó hangulatú beszélgetés volt.

A levél:

"Szia Reni!

Csak azért írok,hogy elmondjam, hogy bár legvégül nem rád esett a vezetőség választása, de szeretném, ha tudnád, hogy nagyon picin múlott! Gyakorlatilag te és egy másik leányzó maradtatok a kalapban, és nagyon nehéz volt a döntés! Komoly őrlődésekre adott okott, hogy választani kellett köztetek, és igaziból csak az döntött, hogy annak, akit végül választottak, volt módszerspecifikus képzettsége (integratív). Azért döntött ez, mert az interjútok alapján nem tudtak volna dönteni, így hát döntöttek az "adatok". Még azt is el kell mondanom, hogy az interjún rendkívül meggyőző voltál, őszinte és hiteles, és mindenkit levettél a lábáról! Biztos vagyok benne, hogy ilyen kvalitásokkal és kisugárzással hamarosan sikerrel fogsz járni - ha csak nem már sikerrel is jártál azóta :))
Fel a fejjel, csak ugyanígy tovább és további sok sikert, megérdemled!!
Sok puszi, és jó nyarat!!:) "

Fordulópont

Krízis.
Változás.
Válaszút.

Nevezzük, ahogy tetszik.
Életem első munkahelyét ma elhagytam...
Egy szebb és jobb élet és életmód reményében feladtam.
Vegyes érzések törtek elő bennem.
Szomorúság. Sajnálat. Reményteliség. Öröm.
Veszteség-érzés.
És persze sikerélmény is.
Hiszen az első munkát, amire jelentkeztem, meg is kaptam...

Ballagás...

...kicsit másképp.

Vendégként általános iskolai ballagáson most voltam először. Ebben a minőségben pedig pláne. Választanom kellett, és végül a mellékállásom iskolája mellett döntöttem. Volt ott ugyanis egy lány, aki szóban ugyan, de meghívott a ballagására. És mivel ez a lány különösen kedves nekem, elmentem. Vittem neki egy szál virágot is. És két osztálytársának, akik szintén megfordultak nálam. Bevallom, kicsit zavarban voltam. Nem találtam a helyem a pedagógusok és a ballagók rokonainak gyűrűjében. A pedagógusok nem szoktak virágot vinni (legalábbis én senkinél sem láttam). Rokon pedig mégsem vagyok...

Túllendülve a kezdeti nehézségeken, izgatottan vártam a találkozást a lánnyal. Megérte elmenni és várni. Ezt a lányt igen ritkán láttam mosolyogni a tanév során. Úgy igazán szívből pedig szinte soha. A virágot ugyan csak a legeslegvégén volt alkalmam átadni. De arra a pillanatra, amikor meglátott a tömegben, és elmosolyodott, sokáig emlékezni fogok. Igazán szép pillanat volt.

Túl szentimentális vagyok... De azt hiszem nem csak virágot adtam ma neki. Hanem azt az élményt, hogy valaki elfogadja, megérti őt. Minden hibája és nyűgje ellenére.

A ballagók lufikat kaptak búcsúzóul.
Amiket az ünnepség végén elengedtek az égbe.
...
Számomra is búcsúzás és elengedés ez az alkalom.
El kell engednem őket. A "gyerekeimet".

Az ünnepség pedig számomra így zárult:
"Csókolom pszicho-néni!" :)

Hogyan nevezzelek?

Sokféleképpen neveztek a tanévben a gyerekek.

Például:
- Reni néni
- Renáta néni
- Teri néni (?)
- Tanárnéni
- Óvónéni
- Pszichológus néni
- (egyik kedvenc az egyik kedvenctől) "Pszicho-néni"

Végeredmény: minden névre hallgatok :)

Kedvenc óvodások

Voltam a gyerekeknél az óvodában.
Szabályosan elborítottak, hatan csüngtek rajtam egyszerre.
Leguggoltam hozzájuk, az ölembe ültek, és egyszer csak nem bírtam tovább, eldőltem a fűbe...

Gréti így fogadott:
" Hiányoztál! Ríttam utánad, annyira hiányoztál Reninéni!"

Fel kellett írnom a gyerekek adatait a munkanaplómba.
Gréti persze elkísért, hogy addig se tévesszen szem elől.
Az alábbi beszélgetés zajlott le közöttünk.
Én: Gréti, mikor születtél?
Gréti: Nem tudom.
Én: És hol születtél?
Gréti: Nem tudom.
Én: Szegeden születtél?
Gréti: NEM! Kórházban!

Báboztunk. Teljes szabadságot kaptak, kivel és mit játszanak el.
Mindenki egy-egy bábot választott.
Közös megegyezéssel a fiúk-lányok csajozni mentek. (Hova máshova.)
És csókolózni.

Reakciók...

...sportos viseletre

Ma - szokásomtól eltérően - sportcipőben mentem dolgozni az iskolába. Általában a sportosan elegáns vonalat képviselem: blúz, farmer, magassarkú. Ma a magassarkút leváltottam tornacipőre, a kényelem és a rossz idő jegyében.


Az alábbi reakciók érkeztek:
1. Tanárnéni, milyen sportosan öltözött ma!
2. Tanárnéni, majdnem letegeztem, azt hittem egy kislány áll itt...
3. Tanárnéni maga olyan szép! Eljön velem diszkóba?
4. Csókolom! De csinos ma!
5. Tanárnéni szép. (tábla-felirat)
6. Tanárnéni, megölelhetem?
7. Tanárnéni, megkérhetem a kezét???

Úgy tűnik, népszerűségem töretlen :))))

Duma

Ma óvodában voltam.
Báboztunk a gyerekekkel.
A kislány volt a róka, a kisfiú a medve.
A következő párbeszéd zajlott le közöttük:

Lány: "Hun voltál má' megint? Csajoztál?"
Fiú: "Igen."
Lány (kuncogva): "És megcsókoltad?"

*

A gyerekek engem is alaposan kifaggattak.
Gyerekek: Van kisfiad?
Én: Nincs.
Gyerekek: És kislányod?
Én: Nincsen.
Gyerekek: És urad???
Én: Az sincsen.
Gyerekek: Csak magad vagy?
Én: Igen...
Kislány: Majd én alszok veled!

Micsoda ajánlat :)

Öröm

Egy anyuka állított ma meg az iskolában, hogy elmondja, a fia mennyit áradozik rólam, mennyire boldog, hogy járhat hozzám.
Igen...ezért érdemes csinálni :)

Kimerültség

Ez az első évem pszichológusként.

Ahogy közeledik a tanév vége - és a számomra is jól megérdemelt nyári szünet - egyre inkább érzem magamon, mennyire elfáradt ebben az egy évben testem-lelkem.
A szakdolgozatomat a kiégésről írtam - talán nem véletlen.

Nagyon tudok lelkesedni. Rettenetesen vártam, hogy a diploma után végre pszichológusként kezdjek dolgozni. Szinte fájt tavaly nyáron, amikor bébiszitterként dolgoztam egy hónapot...Imádnivaló egészséges ikrekre vigyáztam, de minden nap eszembe jutott a szakmám, amiben már annyira, de annyira vágytam a kihívásokra. Óriási szerencsém volt, vidéken három munkahelyet is megkaptam egymás után - ami nem kis dolog abban a régióban, ahol alig-alig akad munkalehetőség...

A kihívások csak jöttek-jöttek a tanévben. És mostanság kezdtem el gondolkodni azon, vajon tudtam-e segíteni bárkinek is...

Ebben a szakmában a sikerélmény fogalma teljesen átértékelődött bennem, azt hiszem megtanultam apró dolgoknak is örülni:

- annak, ha a mindig lefelé néző kliensem végre rám nézett
- annak, ha egy kezdetben ellenálló gyerek szívesebben jött hozzám
- annak, ha nem lógtak el a gyerekek a csoportos foglalkozásról
- annak, ha egy-egy osztályfőnöki óra után megkerestek a kamaszok a problémájukkal
- annak, amikor egy morcosabb tanár az értekezleten hangosan dicsérte a munkámat a főnökeim előtt, és már minden héten elengedi hozzám az órájáról az egyik gyereket

Az ilyen örömök persze nem jöttek maguktól, KERESNI kellett őket.
Mint lelkes kezdő, mindezek ellenére vágyom látványos sikerekre is.
Szerencsére ilyenből is van egy kevés - amikor egy-egy zavaró tünet enyhült, majd el is tűnt.

Ehhez a témához tartozik az is, hogy szeretném magam egy kicsit más területen is kipróbálni - persze a szakmához kapcsolódóan. Három munkahelyen ugyanazt csinálni (más gyerekekkel - de lényegében ugyanazt) kezdőként jó tapasztalatszerzési lehetőség, hosszútávon viszont fárasztó, és unalmas is lehet.

Így a nyár kihívása számomra, hogy megtaláljam azt a lehetőséget, ami némileg elmozdít erről a síkról... És persze fel is kell töltenem magam kikapcsolódásilag is...Ez is elmaradt valahogy...

Óvodás szöveg

Óvodás gyerekektől kérdeztem:
Mi lenne a három kívánságod, ha kifognád az aranyhalat?
- aranyhal
- fagyi
- palacsinta
- házimozi
- ja...ház
- egy kislány
- virág
- biga...

#

Hároméves kisfiú. Kinyitja előttem az ajtót.
"Tesszék parancolni."

#

Négyéves kisfiú. Játék közben kérdezi:
- Anya hol van?
- Kint vár téged.
- Háát...sajnos én most ezzel játszom. Saajnos most fontos dolgom van.