8 éve
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: változás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: változás. Összes bejegyzés megjelenítése
Job(b)
Jobb job...vagyis jobb munka.. Keresés. Újra. Most kicsit kiforrottabb szempontokkal.
Amióta dolgozom, akárhol is volt ez, a munkaköröm gyakorlatilag immár négy munkahely óta ugyanaz. Akármennyire is imádom a gyerekeket, és jó a közelükben lenni, segíteni is olykor-olykor, egy dolog nagyon hiányzik ebből a munkakörből. A kezdetektől fogva magányosnak érzem magam a munkámban. Emberekkel foglalkozom, ez rendben van, szeretem is a segítő szerepet. De emellett partneri, kollegiális kapcsolatokra, közösségre, együttműködésre is vágyom, egyre jobban. Hiába van most szakmabeliekből álló munkaközösség a tágabb értelemben vett munkahelyemen, a havi egyszeri találkozók nem elégítik ki ezt az egyre erősödő szükségletemet. Ezen túl a stabilitás iránti igényem is az évekkel egyre csak fokozódik. A vándorló-ingázó-alkalmazkodó életmód nem nekem való. Rövid távon ugyan a személyiségemhez illő ez, hiszen rugalmas vagyok, hosszú távon viszont eltompulok, belefáradok ebbe az életvitelbe. Ez a két szükséglet egybecseng egyébként, mindkettő arról szól, valahová tartozni szeretnék, teljes állásban, igazán. Ez a terv. A megvalósítás is zajlik, most még többnyire fejben, és Excel táblákban. De közeleg a tettek mezeje is.
Mellékesen meg kell még jegyeznem, hogy mivel a fent említett szempontjaim egyike sem függ össze szorosan sem a tevékenységgel, sem a szakmával, ezért kéretik nem meglepődni, ha véletlenül nem pszichológus munkakörben fogok elhelyezkedni :)
Életmód - második felvonás
Az életmód váltás első szakaszát egész sikeresnek értékelem. Van már kikapcsolódás, munka utáni feltöltődés. Bár arra is rá kellett jönnöm, hogy sokszor nem a munkából fakadó érzelmi teher tesz hisztissé, hanem az ÉHSÉG. Ha éhes vagyok, leesik a vércukrom, ideges leszek, nyafogok, és kapkodok. Ez az egyik oka az életmód váltás újabb fejezetének. A másik az, hogy hétvégén újra mérlegre álltam, és nem tetszett az eredmény...Hiába sportolok heti minimum kétszer (de volt olyan hét is, hogy négyszer!) már egy hónapja, sajnos nem csökkent a súlyom egy dekával sem. Nem úszom meg diéta nélkül, na. A terv az, hogy radikálisan csökkentem a szénhidrát fogyasztásomat. A legfontosabb szabály, hogy nincs útközben bekapott péksütemény, fel kell készülni a váratlan éhségre is, egészséges harapnivalóval.
Csütörtök van, és eddig sikeres a megvalósítás:
- minden nap főztem, volt, hogy kétszer is
- szinte egész nap távol voltam itthonról, és nem haltam éhen
- még csak hisztis éhség sem állt elő, csak ma (graham lisztből készült sós, sajtos keksz után...)
- nem kívánom a kenyeret, és a péksüteményt sem
- az édesség sem hiányzik igazán (de már kinéztem néhány alternatív édesség receptet)
- persze a megvalósítás első napján kaptam egy meglepetés piskóta tallért egy klienstől, amit nem utasíthattam vissza, de nagy önkontrollal fogyasztottam kettőt, a többit inkább csak néztem :)
Nahát...
...ahogy az idei céljaimat nézegetem, jóleső érzés tölt el.
Még csak az év felénél járunk, és a álmaim-terveim nagy része meg is valósult.
Szerelem, költözés, boldogság :)
Egyrészt, mindezek fenntartása is cél.
Másrészt, van most egy dolog, ami fontos, új cél:
az ideális munkahely megtalálása, megtartása.
Amit úgy sejtek, először belül kell megkeresnem...
Tavaly...
...ezen a napon történt velem egy emlékezetes baleset.
Épp egy éve, hogy reggel, munkába menet az árokba hajtottam az autómmal...
Sok mindent megtanított számomra az a helyzet, amit akkori döbbenetemben és ijedségemben még nem tudtam megfogalmazni.
Most megteszem:
- óvatosságra és figyelmességre intett ez a baleset, és lefaragott kicsit az autóvezetésben megélt önbizalmamból, amire utólag azt mondom, szükségem volt
- arra tanított meg, hogy én valóban a hibáimból tanulok (szinte CSAK abból), de abból legalább igen - hiszen a baleset után még egy egész telet végigvezettem hóban-fagyban-jégen, balesetmentesen...és jó néhány őzikékkel történt közeli találkozást is megéltem, szintén balesetmentesen...
- azt éltem meg ennek az eseménynek a kapcsán, hogy a szüleim és a családom azok, akikre tényleg mindig, mindenben számíthatok az életemben, megéltem azt a biztonságot adó támogatást, ami oly jól esik...
- mindezeken túl pedig azt hiszem, azt jelezte nekem ez a baleset, hogy "nem jó úton járok" az életemmel...a másik utam, az én utam éppen most formálódik bennem, körülöttem...
Az az autó sokat jelentett nekem.
Felnőtt életem és önállóságom egyik "szimbóluma" volt.
Az eladását épp ezért sirattam meg olyan keservesen.
Persze a tanulságok, tapasztalatok azóta is az enyémek ám...
Mégis nehéz volt elszakadnom tőle.
Itt egy dal, amit a kicsi kocsiban rengeteget hallgattam...
Ami most már csak emlék.
Azt hiszem, itt az ideje megköszönnöm a családomnak, hogy lehetővé tették, hogy az az életszakaszom úgy kezdődjön, ahogy, és úgy folytatódjon, ahogy...KÖSZÖNÖM!
A tőletek kapott érzelmi-lelki-mindenféle támogatás nélkül most nem lennék itt, ahol...
(Tudom, hogy olvastok. Puszi nektek!)
Épp egy éve, hogy reggel, munkába menet az árokba hajtottam az autómmal...
Sok mindent megtanított számomra az a helyzet, amit akkori döbbenetemben és ijedségemben még nem tudtam megfogalmazni.
Most megteszem:
- óvatosságra és figyelmességre intett ez a baleset, és lefaragott kicsit az autóvezetésben megélt önbizalmamból, amire utólag azt mondom, szükségem volt
- arra tanított meg, hogy én valóban a hibáimból tanulok (szinte CSAK abból), de abból legalább igen - hiszen a baleset után még egy egész telet végigvezettem hóban-fagyban-jégen, balesetmentesen...és jó néhány őzikékkel történt közeli találkozást is megéltem, szintén balesetmentesen...
- azt éltem meg ennek az eseménynek a kapcsán, hogy a szüleim és a családom azok, akikre tényleg mindig, mindenben számíthatok az életemben, megéltem azt a biztonságot adó támogatást, ami oly jól esik...
- mindezeken túl pedig azt hiszem, azt jelezte nekem ez a baleset, hogy "nem jó úton járok" az életemmel...a másik utam, az én utam éppen most formálódik bennem, körülöttem...
Az az autó sokat jelentett nekem.
Felnőtt életem és önállóságom egyik "szimbóluma" volt.
Az eladását épp ezért sirattam meg olyan keservesen.
Persze a tanulságok, tapasztalatok azóta is az enyémek ám...
Mégis nehéz volt elszakadnom tőle.
Itt egy dal, amit a kicsi kocsiban rengeteget hallgattam...
Ami most már csak emlék.
Azt hiszem, itt az ideje megköszönnöm a családomnak, hogy lehetővé tették, hogy az az életszakaszom úgy kezdődjön, ahogy, és úgy folytatódjon, ahogy...KÖSZÖNÖM!
A tőletek kapott érzelmi-lelki-mindenféle támogatás nélkül most nem lennék itt, ahol...
(Tudom, hogy olvastok. Puszi nektek!)
Eat,pray,love...
Szándékosan kis adagokban olvastam, nehogy hamar elfogyjon.
És hogy miért is tetszett ennyire?
Mert rólam (is) szólt.
A változásomról, a lépésekről, amiket önmagamért tettem az elmúlt hetekben, hónapokban.
Eat - én magam is az evés élvezésével kezdtem visszatérni a jelenbe, visszatért a főzés, az étel és lassan az élet iránti lelkesedésem.
Pray - ezután jött ha nem is az imádkozás, mint inkább az önmagamban való elmélyülés...céljaim fogalmazgatása, elképzelgetése...:)
Love - no comment yet :)
Lelkesedésem
...kiújulóban van. Minden téren.
Ahogy a legeslegebb barátném mondta nemrég:
"Imádom azt, ahogyan változol és magadra találsz. Olyan regénybe illő...néha olyan, mintha egy szép filmet néznék."
Ezek a legkedvesebb mondatok, amiket valaha kaptam.
Kicsit úgy érzem mostanában magam, mint az "Eat,pray,love" c. könyv írója - ahogyan szétesik az élete, és aztán a darabokból újra összekovácsolja, és felfedezi önmagát, egy sokkal magasabb szinten, mint a változás előtt.
Ahogyan a könyvnek, az én változásomnak sincs még vége.
Időnként már érzem azt a harmóniát, amit utoljára nyáron...
Azt a "ragyogást" keresem önmagamban...
Ahogy a legeslegebb barátném mondta nemrég:
"Imádom azt, ahogyan változol és magadra találsz. Olyan regénybe illő...néha olyan, mintha egy szép filmet néznék."
Ezek a legkedvesebb mondatok, amiket valaha kaptam.
Kicsit úgy érzem mostanában magam, mint az "Eat,pray,love" c. könyv írója - ahogyan szétesik az élete, és aztán a darabokból újra összekovácsolja, és felfedezi önmagát, egy sokkal magasabb szinten, mint a változás előtt.
Ahogyan a könyvnek, az én változásomnak sincs még vége.
Időnként már érzem azt a harmóniát, amit utoljára nyáron...
Azt a "ragyogást" keresem önmagamban...
A világ legrosszabb...
...kérdései a "Mi lett volna, ha ..." kezdetűek.
Ezúton ünnepélyesen megfogadom, hogy a fent említett kérdőmondatokat a közeljövőben kerülni fogom. Amennyiben valamilyen módon mégis megszegném ezt a szabályt, bárki megetethet egy kis kén-dioxid tartalmú fogsor alakú eper ízű gumicukorral, amit a "Mi lett volna, ha..." kérdések miatti elkeseredésemben vásároltam vigasztalásul.
Pont.
Ezúton ünnepélyesen megfogadom, hogy a fent említett kérdőmondatokat a közeljövőben kerülni fogom. Amennyiben valamilyen módon mégis megszegném ezt a szabályt, bárki megetethet egy kis kén-dioxid tartalmú fogsor alakú eper ízű gumicukorral, amit a "Mi lett volna, ha..." kérdések miatti elkeseredésemben vásároltam vigasztalásul.
Pont.
Hát itt van...
... a Nagy Változás teljes valójában.
Annak minden velejárójával.
És mindenféle érzésekkel.
Amelyek naponta többször vesznek össze bennem.
A legfontosabb, hogy újraindul az óvoda-és iskolapszichológia rovat.
Új intézményekkel, új gyerekekkel, új felnőttekkel.
Újult erővel...
Annak minden velejárójával.
És mindenféle érzésekkel.
Amelyek naponta többször vesznek össze bennem.
A legfontosabb, hogy újraindul az óvoda-és iskolapszichológia rovat.
Új intézményekkel, új gyerekekkel, új felnőttekkel.
Újult erővel...
Az élet napos oldala
21 napon át jöttek a kihívások, amelyek pozitív magunkról gondolkodásra, hálára ösztönöztek.
Különösen jó volt ez számomra ebben a változásokkal teli időszakban.
Az utolsó nap feladata az volt, foglaljam össze, mit adott nekem ez a kihívás:
Ebben a három hétben még a szokottnál is optimistább és pozitívabb lettem.
Kiegyensúlyozottnak érzem magam, "ragyogok". Jól érzem magam a bőrömben. A pozitívumokra való figyelés, a hála érzése a sajátommá vált - a későbbiekben is igyekszem megőrizni ezt a beállítottságot.
Nagyon hasznos volt számomra ebben az időszakban rendszerezni, tudatosítani az életem fontos tényezőit. Ezáltal könnyebbé vált az átmenetiség megélése, amely így nem ingatott ki belső egyensúlyomból. Sőt. Új egyensúly formálódik bennem. Számomra a leginkább a "régi" életszakasz lezárását, elengedését segítette ez a folyamat. Persze az új fejezet megkezdését is. Úgy gondolom, egy nagyon tartalmas, szép időszak kapujában vagyok.
Mérleg

Mit is hagyok magam mögött?
1. A szüleimet (pontosabban: a velük való gyakori találkozást)
2. Egy imádnivaló lakást
3. Egy autót
4. Három állást sok-sok számomra kedves gyerekkel
5. Egy megromlott párkapcsolatot
6. Néhány viszonylag új és számomra kedves ismeretséget
Mit is tanultam az itt töltött idő alatt?
- háztartást és autót vezetni télen-nyáron
- nem félni és megijedni az út menti állatoktól...
- sütni-főzni alapfokon
- pénzt beosztani
- egy üres lakást otthonná varázsolni
- pszichológusként helytállni
- önállónak lenni
- dönteni...
Mi felé is tartok?
- új állás(ok), új kihívások
- új albérlet, barátnővel fűszerezve (ami szintén új szituáció, várom!)
- új szokások
- barátok, barátok, barátok
- programok, programok, programok
- kikapcsolódási módok megtalálása ("Én és a sport" címmel indulunk)
- új remények, vágyak, célok...
Egy zacskó chips

Ez az utolsó étel (enyhe túlzással), amit ebben a lakásban fogyasztok el...
Ma elmosogattam utoljára itt. Olyan jól esett! A mosogatásban valahogy elmerültem, azt az illúziót adta, mintha még minden a régi lenne, itt élnék, sütnék-főznék, belaknám a konyhámat...
Tegnap az én drága, és örökké első autómat is eladtam...Amit amúgy rendesen meg is sirattam. Nem volt időm elbúcsúzni sem, ez fájt a legjobban.
Ez a szám októberből, a beköltözésem idejéből a kedvencem. Akkoriban éjjel-nappal ezt hallgattam. És amiről örökre életem első önálló albérlete, és az első (hivatalosan is) felnőtt évem fog eszembe jutni.
Ez is a szakítás része. Amit hasonló fájdalom kísér, mint a párkapcsolat végét. Most az itteni életemmel "szakítok". És ezek az érzések itt és most a döntésem következményei...
Ez a nap a lezárása egy fejezetnek.
Egy nagyon fontos, felejthetetlen és élményekkel teli fejezetnek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


