Itthon-otthon

Mostanában kissé fellazult az itthon-otthon fogalma a szókincsemben.
Most épp itthon vagyok, újra.

Célok megvalósítása: 3/2.

Gouba: várakozáson felüli, csodaszép kézműves dolgok.
Biztosan visszatérek még.
A nagy kedvencek Bekő Ditke préselt virágos ékszerei.

Alexandra Párizsi Nagyáruház: ámulatba ejtően szép.
A kávézóban isteni sütemények (mákos pite...hmm), zongorista, gyönyörű csillárok, bútorok...

A Múzeumok Éjszakája idén az időjárási és az előtörő tömegiszonyom miatt számomra elmaradt.

Ezen kívül volt még:
- egy kis okosítás (=szakmai program)
- állásinterjú, álláskeresés
- esküvői ruha próba (nem nekem...)
- esküvőre ruha vásárlás (nekem)
- ruha és kacat selejtezés tesómékkal némi öniróniával és sok nevetéssel
- nagy séta
- nagy beszélgetések
- finom sütemények, kávék
- kedvenc ételem az egyik legjobb helyen (itt)

Húúúúúúúúú

Még egy Nagy Vágy...
Megnyílt a Starbucks a Westend-ben!!
Ott a helyem!

És lesz hozzá egy ilyenem is bibi :)

Napok

Mivel is telnek ezek a laza nyári napok?

- újra sütés-főzés (ma épp ez)
- angol tanítás
- sorozatnézés (Így jártam anyátokkal...teljes a függőség)
- láblógatás
- láblógatás közben egy-két könyv
- mosás, teregetés, vasalás (a megunhatatlan öblítő illat...)
- nonstop vágyakozás Budapestre :)
(a top3 vágyakozásom: a Gouba, könyvesbolt, és Múzeumok Éjszakája)
(már csak kettőt kell aludni a beteljesülésig!)

Ballagás...

...kicsit másképp.

Vendégként általános iskolai ballagáson most voltam először. Ebben a minőségben pedig pláne. Választanom kellett, és végül a mellékállásom iskolája mellett döntöttem. Volt ott ugyanis egy lány, aki szóban ugyan, de meghívott a ballagására. És mivel ez a lány különösen kedves nekem, elmentem. Vittem neki egy szál virágot is. És két osztálytársának, akik szintén megfordultak nálam. Bevallom, kicsit zavarban voltam. Nem találtam a helyem a pedagógusok és a ballagók rokonainak gyűrűjében. A pedagógusok nem szoktak virágot vinni (legalábbis én senkinél sem láttam). Rokon pedig mégsem vagyok...

Túllendülve a kezdeti nehézségeken, izgatottan vártam a találkozást a lánnyal. Megérte elmenni és várni. Ezt a lányt igen ritkán láttam mosolyogni a tanév során. Úgy igazán szívből pedig szinte soha. A virágot ugyan csak a legeslegvégén volt alkalmam átadni. De arra a pillanatra, amikor meglátott a tömegben, és elmosolyodott, sokáig emlékezni fogok. Igazán szép pillanat volt.

Túl szentimentális vagyok... De azt hiszem nem csak virágot adtam ma neki. Hanem azt az élményt, hogy valaki elfogadja, megérti őt. Minden hibája és nyűgje ellenére.

A ballagók lufikat kaptak búcsúzóul.
Amiket az ünnepség végén elengedtek az égbe.
...
Számomra is búcsúzás és elengedés ez az alkalom.
El kell engednem őket. A "gyerekeimet".

Az ünnepség pedig számomra így zárult:
"Csókolom pszicho-néni!" :)

Hogyan nevezzelek?

Sokféleképpen neveztek a tanévben a gyerekek.

Például:
- Reni néni
- Renáta néni
- Teri néni (?)
- Tanárnéni
- Óvónéni
- Pszichológus néni
- (egyik kedvenc az egyik kedvenctől) "Pszicho-néni"

Végeredmény: minden névre hallgatok :)

Kedvenc óvodások

Voltam a gyerekeknél az óvodában.
Szabályosan elborítottak, hatan csüngtek rajtam egyszerre.
Leguggoltam hozzájuk, az ölembe ültek, és egyszer csak nem bírtam tovább, eldőltem a fűbe...

Gréti így fogadott:
" Hiányoztál! Ríttam utánad, annyira hiányoztál Reninéni!"

Fel kellett írnom a gyerekek adatait a munkanaplómba.
Gréti persze elkísért, hogy addig se tévesszen szem elől.
Az alábbi beszélgetés zajlott le közöttünk.
Én: Gréti, mikor születtél?
Gréti: Nem tudom.
Én: És hol születtél?
Gréti: Nem tudom.
Én: Szegeden születtél?
Gréti: NEM! Kórházban!

Báboztunk. Teljes szabadságot kaptak, kivel és mit játszanak el.
Mindenki egy-egy bábot választott.
Közös megegyezéssel a fiúk-lányok csajozni mentek. (Hova máshova.)
És csókolózni.

Valahogy így...

...érzem most magam...

Hoztam egy döntést.

"-Tegyük fel, hogy két tűzoltó bemegy az erdőbe, hogy eloltsanak egy kisebb tüzet. Amikor végeznek, odamennek egy kis patakhoz. Egyiküknek csupa korom az arca, a másik viszont makulátlanul tiszta...melyikük fogja megmosni az arcát?
... A kormos arcú ránéz a társára, és azt gondolja, hogy ő is olyan, mint a másik. És fordítva: az, akinek tiszta az arca, látja, hogy a társa csupa korom, és azt mondja magában: biztos én is ilyen piszkos vagyok..."
(Paulo Coelho: A Zahír)

Azt hiszem, velünk is ez történt.

Reakciók...

...sportos viseletre

Ma - szokásomtól eltérően - sportcipőben mentem dolgozni az iskolába. Általában a sportosan elegáns vonalat képviselem: blúz, farmer, magassarkú. Ma a magassarkút leváltottam tornacipőre, a kényelem és a rossz idő jegyében.


Az alábbi reakciók érkeztek:
1. Tanárnéni, milyen sportosan öltözött ma!
2. Tanárnéni, majdnem letegeztem, azt hittem egy kislány áll itt...
3. Tanárnéni maga olyan szép! Eljön velem diszkóba?
4. Csókolom! De csinos ma!
5. Tanárnéni szép. (tábla-felirat)
6. Tanárnéni, megölelhetem?
7. Tanárnéni, megkérhetem a kezét???

Úgy tűnik, népszerűségem töretlen :))))