...dolog levelet kapni, melyben kölcsönkérik a kiégésről írott szakdolgozatomat, és közben rádöbbenni, milyen naiv dolgokat képzeltem el a dolgozó pszichológus Reniről:
- aki tűkön ülve várni fogja a hétfőket (nem véletlen, hogy ez a bejegyzés egy hétfőn született)
- és soha nem fogja kimondani azt a mondatot, hogy "nincs kedvem dolgozni..." ( már kimondtam, nemistudomhányszor)
- és én nem az az ember leszek, aki a szüneteket és a szabadságokat várja (január óta számolgatom a heteket- még 14)
- és azt gondoltam, én az örök mosolygó és örökké kedves pszichológus leszek (naneeeee)
Hát. Másfél év munka után remekül produkálom a kiégés egyes tüneteit. Na jó, az is lehet, hogy "csak" elfáradtam az állandó jövés-menésben, alkalmazkodásban, mindenkinek-megfelelésben...és beláthatatlanul messze van a téli szünet a tavaszitól....és az is lehet, hogy jelenleg nem az álom munkahelyemen dolgozom...Talán ez az utóbbi a bűnös.
