Duma

Ma óvodában voltam.
Báboztunk a gyerekekkel.
A kislány volt a róka, a kisfiú a medve.
A következő párbeszéd zajlott le közöttük:

Lány: "Hun voltál má' megint? Csajoztál?"
Fiú: "Igen."
Lány (kuncogva): "És megcsókoltad?"

*

A gyerekek engem is alaposan kifaggattak.
Gyerekek: Van kisfiad?
Én: Nincs.
Gyerekek: És kislányod?
Én: Nincsen.
Gyerekek: És urad???
Én: Az sincsen.
Gyerekek: Csak magad vagy?
Én: Igen...
Kislány: Majd én alszok veled!

Micsoda ajánlat :)

Jegyzetek a hétvégéből

- főzőcske (ebéd és uzsonna)
- kerékpár nézegetés, és beleszeretés a faluban kapható legdrágább példányba
- unokatesózás
- vasútmodell építésének nézése gyereknap alkalmából (még nem nyílt meg a kiállítás...)
- fagyizás (vigasztalásul, hogy el kell menni a vonatoktól)
- egy kis barátnőzés online és végre offline is
- angolozás a legújabb tanítvánnyal
- készülés az utolsó hetekre a munkában...

Öröm

Egy anyuka állított ma meg az iskolában, hogy elmondja, a fia mennyit áradozik rólam, mennyire boldog, hogy járhat hozzám.
Igen...ezért érdemes csinálni :)

Kimerültség

Ez az első évem pszichológusként.

Ahogy közeledik a tanév vége - és a számomra is jól megérdemelt nyári szünet - egyre inkább érzem magamon, mennyire elfáradt ebben az egy évben testem-lelkem.
A szakdolgozatomat a kiégésről írtam - talán nem véletlen.

Nagyon tudok lelkesedni. Rettenetesen vártam, hogy a diploma után végre pszichológusként kezdjek dolgozni. Szinte fájt tavaly nyáron, amikor bébiszitterként dolgoztam egy hónapot...Imádnivaló egészséges ikrekre vigyáztam, de minden nap eszembe jutott a szakmám, amiben már annyira, de annyira vágytam a kihívásokra. Óriási szerencsém volt, vidéken három munkahelyet is megkaptam egymás után - ami nem kis dolog abban a régióban, ahol alig-alig akad munkalehetőség...

A kihívások csak jöttek-jöttek a tanévben. És mostanság kezdtem el gondolkodni azon, vajon tudtam-e segíteni bárkinek is...

Ebben a szakmában a sikerélmény fogalma teljesen átértékelődött bennem, azt hiszem megtanultam apró dolgoknak is örülni:

- annak, ha a mindig lefelé néző kliensem végre rám nézett
- annak, ha egy kezdetben ellenálló gyerek szívesebben jött hozzám
- annak, ha nem lógtak el a gyerekek a csoportos foglalkozásról
- annak, ha egy-egy osztályfőnöki óra után megkerestek a kamaszok a problémájukkal
- annak, amikor egy morcosabb tanár az értekezleten hangosan dicsérte a munkámat a főnökeim előtt, és már minden héten elengedi hozzám az órájáról az egyik gyereket

Az ilyen örömök persze nem jöttek maguktól, KERESNI kellett őket.
Mint lelkes kezdő, mindezek ellenére vágyom látványos sikerekre is.
Szerencsére ilyenből is van egy kevés - amikor egy-egy zavaró tünet enyhült, majd el is tűnt.

Ehhez a témához tartozik az is, hogy szeretném magam egy kicsit más területen is kipróbálni - persze a szakmához kapcsolódóan. Három munkahelyen ugyanazt csinálni (más gyerekekkel - de lényegében ugyanazt) kezdőként jó tapasztalatszerzési lehetőség, hosszútávon viszont fárasztó, és unalmas is lehet.

Így a nyár kihívása számomra, hogy megtaláljam azt a lehetőséget, ami némileg elmozdít erről a síkról... És persze fel is kell töltenem magam kikapcsolódásilag is...Ez is elmaradt valahogy...

Hű...

... és ha...

Ma bejelentkezett hozzám a tíz évvel ezelőtti nagy szerelmem 9 éves kishúga. A kliensem lesz... Meghalt a nagypapája, és segítségre van szüksége. Ez nagyon nagyon nagyon furcsa. Amiért mindezek ellenére elvállalom az az, hogy a kislányt csak látásból ismerem. Az akkori életem szerelme pedig innen messze él, évek óta nem láttam. Annyit tudok, hogy megnősült, és apuka lett :)

Hogy telik az idő...

Óvodás szöveg

Óvodás gyerekektől kérdeztem:
Mi lenne a három kívánságod, ha kifognád az aranyhalat?
- aranyhal
- fagyi
- palacsinta
- házimozi
- ja...ház
- egy kislány
- virág
- biga...

#

Hároméves kisfiú. Kinyitja előttem az ajtót.
"Tesszék parancolni."

#

Négyéves kisfiú. Játék közben kérdezi:
- Anya hol van?
- Kint vár téged.
- Háát...sajnos én most ezzel játszom. Saajnos most fontos dolgom van.

Esőnap

Olyan megnyugtató

- bent meleg van (újra fűtök...)
- bekuporodok az ágyba
- egy bögre forró gyümölcsteával
- egy zacskó popcorn-nal (hopp...mindmegettem)
- egy izgalmas könyvvel (már csak 50 oldal van hátra)
- csend (még a szomszédok is pihennek)
- csak a csatornából csöpögő esőt hallani

Ilyen egy esőnapi vasárnap délután csendes magányomban.
Valami ilyesminek képzeltem a felnőtt életem nyugalmas hétvégéit egyszer...

Más szakma

- jelentem: angol magántanár lettem - okos és szorgos általános iskolás gyerekek járnak hozzám angolozni - nagyon élvezem ezt a szerepet - imádnak tanulni, és tegnap kikövetelték, hogy legyen (!) házifeladat :)

- a héten cukrász mivoltomat is fejlesztettem - egy túró rudi tortával illetve egy oroszkrémtorta utánzattal - muffin formában

...Most pedig megyek és előbányászom takarító énemet a mélyből...

Csillagos ötös

Legjobban így tudnám jellemezni a budapesti hétvégémet.

Tökéletes volt:
- péntek esti csajos pszichológusos beszélgetés
- háromfordulós titkos szavazás a "Hova menjünk bulizni?" komoly kérdésről
- a nyertes szórakozóhely meglátogatása
- cirka négy óra alvás után kincskeresés a kedvenc "butikban"
- ebéd és csacsogás a kedvenc kávézómban
- kis délutáni szieszta után magassarkúban kb.5 kilométer séta a belvárosban (nekem jól ment, csak a cipőnek nem...)
- spontán ötlettől vezérelve koktélozás helyett irány Buda, 12.kerület teteje egy pléddel és egy üveg borral, teljes panoráma Budapestre - gyönyörű volt
- csacsogás és vihogás ahogy a tizenévesek
- lefelé a hegyről újabb pár kilométer séta, újabb vihorászás
- vasárnap reggeli és kávé a Mai manó kávézóban, aranyos pincérrel
- séta, séta, séta...lakások nézegetésével, álmodozással, világmegváltással összekötve

Nagyon-nagyon!!

Gyerekszáj

Négy éves óvodás:

"Én már nagy kislány vagyok...ha felállok!"
"Nem szabad csókolózni. De verekedni azt szeretek."

Dühöngő

!!!!!???????????jgsdjgejhogdéskáaéjhbomhan

Ma reggel rosszat csináltam...tilosban parkoltam...konkrétan egy buszmegállóban... Mentség nem sok, talán csak annyi, hogy kb.60 másodpercre szálltam ki az autóból, amíg megvásároltam a reggelimet...A pech pedig, hogy éppen jött egy helyi járat, amelynek a sofőrje szépen lefotózott a telefonjával...elölről, hátulról...Sűrű elnézések közepette távoztam, mire ő poénosan megjegyezte, ne siessek annyira, inkább mosolyogjak a képre... BRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRR

U.i.: Hogy van az, hogy mindig azt mondom a gyerekeknek, hogy nem baj, ha hibázunk, csak az a baj, ha nem tanulunk belőle...Nekem MENNYI hiba kell még, hogy tanuljak belőlük?????

Én és az...

...egyik kedvenc tárgyam a konyhámból.

Amikor először láttam, bevallom, cserbenhagytam.
Teltek a napok, egyre csak Rá gondoltam.
A helyzet egyre súlyosbodott.
Még álmodtam is Vele.
Minden jel arra mutatott: kell nekem.
Hű volt hozzám: megvárt.
Hazahoztam.

Édes, ugye?

Virág(ok)

Virág (pót)unokatestvéremmel

Virág és a kutya között szerelem született első látásra.
A nap végére ugyanolyan kutyaszagúak voltak :)
Egész hétvégén ölelte, simogatta, sétáltatta.
Így:























Ezeket a virágokat anyától kaptam az erkélyemre.
Csodaszépek.

Anyák napi almatortám

Anyák napjára sütöttem ezt az almatortát.
Az eredeti recept a Nők Lapja eheti számában található.
Ott körtetorta néven fut.
(Bereznay Tamás receptje)














A saját verzióm:
A tésztához:
15 dkg liszt
5 dkg porcukor
10 dkg hideg vaj
fél csomag vaníliás cukor
egy citrom reszelt héja
fél csomag sütőpor
1 (apró) tojássárgája
1-2 tk. tejföl
csipet só

Töltelék nálam:
1 db nagyobb alma
2 ek. cukor
1 tk. őrölt fahéj
kb. 5 dkg apróra vágott dió

Elkészítés:
1. A száraz hozzávalókat összekeverjük.
2. A hideg vajjal mindezeket összemorzsoljuk.
3. Jöhet a tojássárgája, majd a tejföl.
(Annyi tejföl kell bele, hogy könnyen gyúrható legyen.)
4. Az összegyúrt tésztát fél órára hűtőbe tesszük.
5. Közben a töltelékhez vékony kockákra vágjuk az almát.
6. A többi hozzávalóval együtt egy lábasban megpároljuk az almát.
7. A diót száraz serpenyőben pár perc alatt megpirítjuk (illatos legyen).
8. A diót ízlés szerinti méretűre összedaraboljuk.
9. A lehűlt tészta 2/3-ad részét kinyújtjuk, és kibélelünk vele egy tortaformát.
(Ez a recept egy apró, 17 cm-es kerek tortaformára elég.)
10. 170 fokos sütőben 10 percig töltelék nélkül elősütjük a tésztát.
11. A tíz perc letelte után a közepére öntjük a tölteléket, elsimítjuk.
12. A maradék tésztát is kinyújtjuk, befedjük vele a süteményt.
13. A tetejét felvert egész tojással lekenjük.
14. Visszatesszük a 170 fokos sütőbe, aranybarnára sütjük.