Job(b)

Jobb job...vagyis jobb munka.. Keresés. Újra. Most kicsit kiforrottabb szempontokkal.

Amióta dolgozom, akárhol is volt ez, a munkaköröm gyakorlatilag immár négy munkahely óta ugyanaz. Akármennyire is imádom a gyerekeket, és jó a közelükben lenni, segíteni is olykor-olykor, egy dolog nagyon hiányzik ebből a munkakörből. A kezdetektől fogva magányosnak érzem magam a munkámban. Emberekkel foglalkozom, ez rendben van, szeretem is a segítő szerepet. De emellett partneri, kollegiális kapcsolatokra, közösségre, együttműködésre is vágyom, egyre jobban. Hiába van most szakmabeliekből álló munkaközösség a tágabb értelemben vett munkahelyemen, a havi egyszeri találkozók nem elégítik ki ezt az egyre erősödő szükségletemet. Ezen túl a stabilitás iránti igényem is az évekkel egyre csak fokozódik. A vándorló-ingázó-alkalmazkodó életmód nem nekem való. Rövid távon ugyan a személyiségemhez illő ez, hiszen rugalmas vagyok, hosszú távon viszont eltompulok, belefáradok ebbe az életvitelbe. Ez a két szükséglet egybecseng egyébként, mindkettő arról szól, valahová tartozni szeretnék, teljes állásban, igazán. Ez a terv. A megvalósítás is zajlik, most még többnyire fejben, és Excel táblákban. De közeleg a tettek mezeje is.

Mellékesen meg kell még jegyeznem, hogy mivel a fent említett szempontjaim egyike sem függ össze szorosan sem a tevékenységgel, sem a szakmával, ezért kéretik nem meglepődni, ha véletlenül nem pszichológus munkakörben fogok elhelyezkedni :)

Vidék vs. nagyváros

A napokban Veresegyházon jártunk vendégségben. Sétáltunk egy nagyot (amitől amúgy izomlázam is lett, főként a babakocsi lejtőn felfelé tolós résztől, és a hatkilós baba emelgetéstől), megszemléltük a szebbnél szebb, és eladóbbnál eladóbb házak sorát. Szívtuk a friss levegőt a gyönyörű napsütésben, élveztük a csendet, csodáltuk a kilátást a környékbeli hegyekre. És közben feléledt bennem az évek óta folyó, eldöntetlen belső vitám, melyik is áll hozzám közelebb, a vidék, vagy a nagyváros?

Az évek alatt nem csak gondolati szinten próbáltam eldönteni az eldönthetetlent, már ki is próbáltam mindkét életformát, a vidékit, és a fővárosit is. Ennek ellenére a válaszom még mindig nincs meg igazán. Imádok a nagyvárosban élni. Imádom a nyüzsgést, a mozgalmas életmódot, hogy gyalogtávolságra van piac, kedvenc ázsia bolt, háziorvos, fogorvos, fitness terem, antikvárium, szép sétálóutcák, park, Duna, rendelő (munkahely), kávézók, éttermek, leveses bár, kreatív boltok, barátnők...Ezek együtt, és külön-külön is folyamatosan örömet szereznek nekem!

A vidéki életmód számomra a lecsendesülésről szól. Valószínűleg épp ez hiányzik még ahhoz, hogy erős vágyat érezzek a radikális lakóhely változtatásra. Persze nem volt az olyan régen, hogy nem a nagyvárosban éltem, élénken emlékszem arra, hogy egy év után mennyire hiányoltam mindazt, amit ma naponta élvezek a belvárosban. Ezért nem tudnék még elszakadni ettől. Vidéken csak rokonok, és barátok közelségében tudom elképzelni az életem. És persze egy másik életszakaszban, amikor már saját babakocsi tologatnék a lejtőn...:)

Látom én, hogy most a nagyváros a nyertes, a kulcs talán a másik életszakaszban van. De tegnap komolyan elgondolkodtam a veresegyházi életen. És ma megnéztem, van-e ott pilates óra (van!).