Hibázás

A napokban újabb leckét kaptam a hibáimból való tanulásban.  Épp szétszórtságom miatti ballépéseim következményeit viselem... Több fronton is figyelmetlen voltam az elmúlt napokban. Ami a legjobban bánt, az a fitness bérletem elveszítése. Még van egy halvány reménysugaram, de már csak mások jóindulatára számíthatok. Saját erőmből már csak átkeretezni tudom a helyzetet, ami nem sokat enyhít a bánatomon.

Egyébként pedig szerintem a Sors amiatt küldte ezt a "veszteséget" hogy próbára tegye a sport iránti elköteleződésemet. Ami így még szilárdabb, mint valaha!

Bizarr...

...dolog levelet kapni, melyben kölcsönkérik a kiégésről írott szakdolgozatomat, és közben rádöbbenni, milyen naiv dolgokat képzeltem el a dolgozó pszichológus Reniről:

- aki tűkön ülve várni fogja a hétfőket (nem véletlen, hogy ez a bejegyzés egy hétfőn született)
- és soha nem fogja kimondani azt a mondatot, hogy "nincs kedvem dolgozni..." ( már kimondtam, nemistudomhányszor)
- és én nem az az ember leszek, aki a szüneteket és a szabadságokat várja (január óta számolgatom a heteket- még 14)
- és azt gondoltam, én az örök mosolygó és örökké kedves pszichológus leszek (naneeeee)

Hát. Másfél év munka után remekül produkálom a kiégés egyes tüneteit. Na jó, az is lehet, hogy "csak" elfáradtam az állandó jövés-menésben, alkalmazkodásban, mindenkinek-megfelelésben...és beláthatatlanul messze van a téli szünet a tavaszitól....és az is lehet, hogy jelenleg nem az álom munkahelyemen dolgozom...Talán ez az utóbbi a bűnös.

Dühöngő

!!!!!???????????jgsdjgejhogdéskáaéjhbomhan

Ma reggel rosszat csináltam...tilosban parkoltam...konkrétan egy buszmegállóban... Mentség nem sok, talán csak annyi, hogy kb.60 másodpercre szálltam ki az autóból, amíg megvásároltam a reggelimet...A pech pedig, hogy éppen jött egy helyi járat, amelynek a sofőrje szépen lefotózott a telefonjával...elölről, hátulról...Sűrű elnézések közepette távoztam, mire ő poénosan megjegyezte, ne siessek annyira, inkább mosolyogjak a képre... BRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRR

U.i.: Hogy van az, hogy mindig azt mondom a gyerekeknek, hogy nem baj, ha hibázunk, csak az a baj, ha nem tanulunk belőle...Nekem MENNYI hiba kell még, hogy tanuljak belőlük?????