Életmód - második felvonás

 
Az életmód váltás első szakaszát egész sikeresnek értékelem. Van már kikapcsolódás, munka utáni feltöltődés. Bár arra is rá kellett jönnöm, hogy sokszor nem a munkából fakadó érzelmi teher tesz hisztissé, hanem az ÉHSÉG. Ha éhes vagyok, leesik a vércukrom, ideges leszek, nyafogok, és kapkodok. Ez az egyik oka az életmód váltás újabb fejezetének. A másik az, hogy hétvégén újra mérlegre álltam, és nem tetszett az eredmény...Hiába sportolok heti minimum kétszer (de volt olyan hét is, hogy négyszer!) már egy hónapja, sajnos nem csökkent a súlyom egy dekával sem. Nem úszom meg diéta nélkül, na. A terv az, hogy radikálisan csökkentem a szénhidrát fogyasztásomat. A legfontosabb szabály, hogy nincs útközben bekapott péksütemény, fel kell készülni a váratlan éhségre is, egészséges harapnivalóval.

Csütörtök van, és eddig sikeres a megvalósítás:
- minden nap főztem, volt, hogy kétszer is
- szinte egész nap távol voltam itthonról, és nem haltam éhen
- még csak hisztis éhség sem állt elő, csak ma (graham lisztből készült sós, sajtos keksz után...)
- nem kívánom a kenyeret, és a péksüteményt sem
- az édesség sem hiányzik igazán (de már kinéztem néhány alternatív édesség receptet)
- persze a megvalósítás első napján kaptam egy meglepetés piskóta tallért egy klienstől, amit nem utasíthattam vissza, de nagy önkontrollal fogyasztottam kettőt, a többit inkább csak néztem :)

Vidék vs. nagyváros

A napokban Veresegyházon jártunk vendégségben. Sétáltunk egy nagyot (amitől amúgy izomlázam is lett, főként a babakocsi lejtőn felfelé tolós résztől, és a hatkilós baba emelgetéstől), megszemléltük a szebbnél szebb, és eladóbbnál eladóbb házak sorát. Szívtuk a friss levegőt a gyönyörű napsütésben, élveztük a csendet, csodáltuk a kilátást a környékbeli hegyekre. És közben feléledt bennem az évek óta folyó, eldöntetlen belső vitám, melyik is áll hozzám közelebb, a vidék, vagy a nagyváros?

Az évek alatt nem csak gondolati szinten próbáltam eldönteni az eldönthetetlent, már ki is próbáltam mindkét életformát, a vidékit, és a fővárosit is. Ennek ellenére a válaszom még mindig nincs meg igazán. Imádok a nagyvárosban élni. Imádom a nyüzsgést, a mozgalmas életmódot, hogy gyalogtávolságra van piac, kedvenc ázsia bolt, háziorvos, fogorvos, fitness terem, antikvárium, szép sétálóutcák, park, Duna, rendelő (munkahely), kávézók, éttermek, leveses bár, kreatív boltok, barátnők...Ezek együtt, és külön-külön is folyamatosan örömet szereznek nekem!

A vidéki életmód számomra a lecsendesülésről szól. Valószínűleg épp ez hiányzik még ahhoz, hogy erős vágyat érezzek a radikális lakóhely változtatásra. Persze nem volt az olyan régen, hogy nem a nagyvárosban éltem, élénken emlékszem arra, hogy egy év után mennyire hiányoltam mindazt, amit ma naponta élvezek a belvárosban. Ezért nem tudnék még elszakadni ettől. Vidéken csak rokonok, és barátok közelségében tudom elképzelni az életem. És persze egy másik életszakaszban, amikor már saját babakocsi tologatnék a lejtőn...:)

Látom én, hogy most a nagyváros a nyertes, a kulcs talán a másik életszakaszban van. De tegnap komolyan elgondolkodtam a veresegyházi életen. És ma megnéztem, van-e ott pilates óra (van!).

Gasztro vágyak

Imádok főzni. Új ételeket kipróbálni is (nem csak készíteni, enni is). Az új ételekhez való bevásárlást különösen kedvelem, nézegetni a piacon a különlegességeket, elképzelni, mi is készülhet belőle. Végül általában egy-egy blogot veszek alapul, ami alapján elkészítem az újdonságot. Ám az az igazság, nem vagyok olyan ügyes, mint szeretném, gyakran előfordul, hogy az elképzelt új étel nem lesz olyan szép és jó, mint a képeken. Nagyon befolyásolható vagyok. Ha egy ételről szép képeket látok, azt képzelem, biztos finom is. Pedig ha néha elképzelném azt is, hogy az összetevők egyvelegéből milyen íz születik - és hogy az ízlene-e nekem, megkímélhetném magam néhány kudarctól...

Nagyon szeretnék gasztroblogger lenni. Sajnos nem tudok profin fényképezni, és tálalni sem. És új ételeket kitalálni sem. Vannak viszont szép porcelán tálkáim, tányéraim, csecsebecséim. Amiből még-még-még többet szeretnék. Egyébként már évekkel ezelőtt is időnként azzal a jelmondattal vettem meg egy-egy ilyen konyhai tárgyat, hogy ha majd gasztroblogom lesz, jól mutat majd a képeken :) Amihez már csak egy gasztroblog, a fotózási tudomány, és a belevaló ételek hiányoznak.

Ezek a vágyak. A valóság pedig, hogy itt áll két darab csicsóka a konyhámban, és fogalmam sincs, mit kezdjek vele...

Ma reggel...

...edzéssel kezdtem a napot, és a hetet. Mostanra sikerült is elérni, hogy hiányzik a testmozgás, ha nincs rá lehetőségem napokon keresztül. Ugyan a keddi pilates óra a kedvencem, nem tudtam kivárni a kedd este nyolc órát, amikor már ma mozgáshiányom volt. Így ma "body balance" órán voltam.

A mindenféle fitness órán közelebb kerülök ahhoz, hogy mit NEM kedvelek a sportokban:
- ha túl nehéz
- ha túl könnyű
- ha az oktató nem magyaráz, csak elvárja, hogy csináljuk úgy, ahogy ő
- ha nincs sikerélményem (nem tudom elvégezni a gyakorlatokat)
- ha ugra-bugrálni kell
- ha már az óra felénél az órát nézem
...
A mai óra a tökéletes példája a felsorolt kritériumoknak. Habár maga a "body balance" mozgásforma megfelelne az oly kényes ízlésemnek, sajnos az oktató nem teljesítette az elvárásaimat. Összesen hatan vettünk részt az órán, amiből hatan most végeztük ezt először. Az oktató mégis inkább azt mutatta meg nekünk, hogy sok-sok edzéssel hova is lehet majd egyszer eljutni...Biztató, hogy LÉTEZIK ám olyan sport és oktató, akinél a kritériumok teljesülnek, nem unatkozom, és nem is követhetetlenül nehéz, épp ideális mértékű kihívást nyújt. Ez a pilates.(Lassan pilates reklámarc lehetnék.:))

U.i.: Kedves Internet! Észrevetted, mennyit írok a sportról az elmúlt hetekben???

Vidéki élet

Ez a hétvége a kikapcsolódásról szól, vidéki tempóban.

Itt a reggel hajnalban kezdődik. Reggel 8 órára mentem a helyi fodrászhoz, és volt, akinek már befestették a haját előttem!! A fodrásznál töltött röpke 3 óra alatt jöttek-mentek a vendégek, akiktől a közös ismerőseinkről, a helyi óvodáról, iskoláról, farsangról, tanárokról kaptam naprakész információkat. Csak úgy elrepült az idő, végig beszélgettünk közben.

A következő programpont ebéd DÉLBEN -húsleves anya módra, és kakaós kalács. A folytatás egy - épp kismama - barátnő meglátogatása a szomszéd kisvárosban. A mai nap egy kellemes gyulai termálfürdőzéssel zárul.  Ilyen a vidéki mozgalmas élet.