Egy zacskó chips

|

Ez az utolsó étel (enyhe túlzással), amit ebben a lakásban fogyasztok el...
Ma elmosogattam utoljára itt. Olyan jól esett! A mosogatásban valahogy elmerültem, azt az illúziót adta, mintha még minden a régi lenne, itt élnék, sütnék-főznék, belaknám a konyhámat...

Tegnap az én drága, és örökké első autómat is eladtam...Amit amúgy rendesen meg is sirattam. Nem volt időm elbúcsúzni sem, ez fájt a legjobban.

Ez a szám októberből, a beköltözésem idejéből a kedvencem. Akkoriban éjjel-nappal ezt hallgattam. És amiről örökre életem első önálló albérlete, és az első (hivatalosan is) felnőtt évem fog eszembe jutni.

Ez is a szakítás része. Amit hasonló fájdalom kísér, mint a párkapcsolat végét. Most az itteni életemmel "szakítok". És ezek az érzések itt és most a döntésem következményei...

Ez a nap a lezárása egy fejezetnek.
Egy nagyon fontos, felejthetetlen és élményekkel teli fejezetnek.

4 megjegyzés:

Julia írta...

nagyon sok kitartást kívánok, hasonló cipőben járok és innen nézve, már nagyon jó nekiindulni a nagyvilágnak.újra:)

Reni írta...

Köszi :) Csak nem költözöl te is? Merrefelé?
Sejtem én, hogy jó lesz a változás, hisz' ezért döntöttem így. De elengedni a jó dolgokat is el kell, ez a része nem olyan kellemes...
De már közeleg az alagút vége :)
És különben is, csak jó dolgok történnek velem mostanság :))

Julia írta...

én egyelőre maradok szegeden.ki tudja meddig. de hirtelen jött új kapcsolat van, réginek vége, új suli, új élet..amúgy meg tényleg csak a pozitív hozzállás a lényeg:)

Reni írta...

De örülök neked! Sejtettem én a bejegyzéseidből, hogy valamiért mostanság nagyon egy hullámhosszon vagyunk :) Akkor csupa jókat neked is az "új életben"! És nem elfelejteni, ha a Nagyváros felé jársz!!!