Második hétfő

Egy rendkívül nagy életbölcselettel rendelkező öt éves óvodás kislány kérdései (zárójelben a válaszokkal) hozzám:
- Van gyereked? (Nincs.)
- Még élnek a szüleid? Öregek? Akkor voltak fiatalok, amikor gyerek voltál? (Igen.)
- Van családod? Ki a családod? Hogy hívják őket?
- Mikor lesz férjed? (AZT ÉN IS SZERETNÉM TUDNI!)
- Mikor kezdesz el férjet keresni? (!! :) ??)
- Nem akarsz még terhes lenni? (Hm...szóhoz sem jutok meglepetésemben.)
- Akarsz gyereket szülni? (Persze, hogy akarok.) De azt ki is kell nyomni a puncidból... :)
- Voltál már templomban? (Igen.) Mikor? (Régen.)
- Mikor fogsz elvinni gyereket? Mert a pszichológusok elviszik a gyerekeket beszélgetni, és játszani.
- Te még főiskolára jársz? (Nem.)
- Miért nem óvónéni lettél? (Mert nem tudok énekelni.) (A Boci-boci tarka eléneklése után engedélyezte számomra az óvónői pályát.)
- Mit jelent az, hogy "eltaknyolt"? (amit egy óvónéni mondott egy kisfiúról) - Ez egy csúnya szó. "Nem kedves az az óvónéni. Én ilyet soha sem mondanék. Soha de soha sem jutna eszembe, hogy ilyet mondjak. A fiúk szoktak ilyen csúnyákat mondani, és csinálni...de a Jóisten majd megveri őket."

És ez nem az egész beszélgetésünk volt.