Én például az épületeket.
Az utóbbi hetekben egy icipicit elfáradok az emberekkel végzett munkám során.
Hazafelé általában - a nagyvárosi létből fakadóan - még mindig emberekkel vagyok körülvéve.
Kitaláltam egy játékot.
Utazás közben nem az embereket fogom nézni.
Hanem mondjuk a cipőjüket.
Az nem jó, mert akkor mindig lógatni fogom az orromat.
És akkor azt hiszik, mindig szomorú vagyok.
És akkor azt hiszem, szomorú leszek.
Legyenek az épületek.
Első körben 2 másodpercig tartott.
Aztán egy villamosmegállóig bírtam.
Aztán hazaértem.
Aztán másnap metróra szálltam.
Aztán ott nem volt épület.
Aztán hirdetéseket néztem.
Aztán jelentkezni akartam újságíró képzésre.
Aztán szép kabátot szerettem volna venni.
Aztán lakásbiztosítást csak azért nem akartam kötni, mert nincsen lakásom hozzá.
Azt hiszem ezt még gyakorolnom kell.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése