Otthon...

...teremtés. Fejben és tettekben is. Az egynapos szobafestést követően egy hirtelen ötlettől vezérelve átrendeztettem a konyhát, ami egy lakberendezési lavinát indított el. Habár imádom a lakhelyem, a lakást, és a környezetét is, egy ideje mégsem találom itt a helyem. ÚJ dolgokra vágyom, új bútorokra, új környezetre, soha nem látott tisztaságra, saját kis zugra, olvasósarokra, vendégek fogadására alkalmas helyre. Egészen tegnapig úgy gondoltam, ezt csak egy új lakás képes megadni, emiatt türelmetlenül sürgettem ezt a lépést, ami már saját magam számára sem volt szimpatikus...

A konyha átrendezésével lehetőségek tárháza nyílt meg előttem, aludni is alig tudtam az ötleteimtől. Megvalósult az olvasó sarkom, amire annyira vágytam, lett egy kis kuckóm a konyhán belül, egy kényelmes fotellel. Mellé még odafér egy kis asztalka, vagy egy kis éjjeli szekrény is, amin a könyveimet, és egy-két szép tárgyamat tarthatok. A konyhaszekrényt felújítani nem tudom ugyan, és a laminált padlót sem tudom eltüntetni. DE a konyhai bútor fogantyúk kicserélésével egészen új benyomását fogja majd kelteni, és egy szőnyeggel szépen eltakarható a padló is, ami otthonosabbá is varázsolja azt. A székek párnáit is ideje kicserélni, amihez illeni fog egy ilyen párna a fotelben.

Ezek a tervek. A megvalósítást apró lépésekben tervezem. Ám a türelmetlen-nyugtalan érzéseim már a tervezgetéstől is csitultak...

És ma reggel, a tökéletes boldogság pillanatában (tejeskávé, croissant, Nők Lapja, Egyetem tér) rádöbbentem, NEM akarok elköltözni!!! :)