Határok

Sosem gondoltam volna, hogy kezdő pszichológusként az egyik legnagyobb kihívást az fogja jelenteni, hogy kijelöljem szakmám, illetve kompetenciám határvonalait... Mi az, ami belefér, mi az, amit már nem vállalhatok el, meddig terjed a szaktudásom? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merülnek fel bennem szinte hétről hétre.

Nézzük, mi is az, amit eddig nem vállaltam el:
- értelmi fogyatékos gyerekek terápiáját illetve szókincsének fejlesztését (?! -tanári kérés volt)
- pedagógus kollégák magánjellegű terápiáját
- hozzám járó gyermek szülőjének magánjellegű terápiáját
- gazdasági irodán dolgozó "kolléga" magánjellegű terápiáját
- óvodás gyerekek egyéni terápiáját az óvodában - a szülő minimális együttműködése illetve bármiféle eszköz nélkül
- igazságügyi pszichológiai vélemény megfogalmazását (igazat mond-e a gyermek?)

A dolog aktualitása pedig:
Ma egy pedagógus keresett meg msn-en. A következő beszélgetés zajlott le:
Ő: Hm...tanárokat nem vállalsz kezelésre? Elég nehéz ügy lennék, és kemény pénzeket kérnél gondolom.
Én: Ilyet is vállalok, persze nem pénzért, mert ez iskolapszichológusi feladat.
Ő: Ifjú vagy és bohó :) Semmit se tegyél ingyen, mert olyan csóró leszel, mint én.
Én: Ha tanítással összefüggő a megbeszélnivalód, kitalálhatunk egy időpontot...
Ő: Nem egészen... :) Semmi köze. Hagyjuk. Ne haragudj.