Ma reggel...

...edzéssel kezdtem a napot, és a hetet. Mostanra sikerült is elérni, hogy hiányzik a testmozgás, ha nincs rá lehetőségem napokon keresztül. Ugyan a keddi pilates óra a kedvencem, nem tudtam kivárni a kedd este nyolc órát, amikor már ma mozgáshiányom volt. Így ma "body balance" órán voltam.

A mindenféle fitness órán közelebb kerülök ahhoz, hogy mit NEM kedvelek a sportokban:
- ha túl nehéz
- ha túl könnyű
- ha az oktató nem magyaráz, csak elvárja, hogy csináljuk úgy, ahogy ő
- ha nincs sikerélményem (nem tudom elvégezni a gyakorlatokat)
- ha ugra-bugrálni kell
- ha már az óra felénél az órát nézem
...
A mai óra a tökéletes példája a felsorolt kritériumoknak. Habár maga a "body balance" mozgásforma megfelelne az oly kényes ízlésemnek, sajnos az oktató nem teljesítette az elvárásaimat. Összesen hatan vettünk részt az órán, amiből hatan most végeztük ezt először. Az oktató mégis inkább azt mutatta meg nekünk, hogy sok-sok edzéssel hova is lehet majd egyszer eljutni...Biztató, hogy LÉTEZIK ám olyan sport és oktató, akinél a kritériumok teljesülnek, nem unatkozom, és nem is követhetetlenül nehéz, épp ideális mértékű kihívást nyújt. Ez a pilates.(Lassan pilates reklámarc lehetnék.:))

U.i.: Kedves Internet! Észrevetted, mennyit írok a sportról az elmúlt hetekben???

Vidéki élet

Ez a hétvége a kikapcsolódásról szól, vidéki tempóban.

Itt a reggel hajnalban kezdődik. Reggel 8 órára mentem a helyi fodrászhoz, és volt, akinek már befestették a haját előttem!! A fodrásznál töltött röpke 3 óra alatt jöttek-mentek a vendégek, akiktől a közös ismerőseinkről, a helyi óvodáról, iskoláról, farsangról, tanárokról kaptam naprakész információkat. Csak úgy elrepült az idő, végig beszélgettünk közben.

A következő programpont ebéd DÉLBEN -húsleves anya módra, és kakaós kalács. A folytatás egy - épp kismama - barátnő meglátogatása a szomszéd kisvárosban. A mai nap egy kellemes gyulai termálfürdőzéssel zárul.  Ilyen a vidéki mozgalmas élet.

Hibázás

A napokban újabb leckét kaptam a hibáimból való tanulásban.  Épp szétszórtságom miatti ballépéseim következményeit viselem... Több fronton is figyelmetlen voltam az elmúlt napokban. Ami a legjobban bánt, az a fitness bérletem elveszítése. Még van egy halvány reménysugaram, de már csak mások jóindulatára számíthatok. Saját erőmből már csak átkeretezni tudom a helyzetet, ami nem sokat enyhít a bánatomon.

Egyébként pedig szerintem a Sors amiatt küldte ezt a "veszteséget" hogy próbára tegye a sport iránti elköteleződésemet. Ami így még szilárdabb, mint valaha!

Vasárnapi város

Vasárnap különösen imádom a várost.
Imádom ahogy:
- a nap tükröződik a Dunában
- az utcák csendesek
- autókat alig-alig látni
- az emberek vagy gyereket, vagy kutyát sétáltatnak
- a járókelők nyugodtan andalognak
- a hétnek ezen a napján még én is le tudok lassítani.

A vasárnapi Budapest nagyon kikapcsol. Igazi feltöltődés ez. Barátnővel való hangulatos reggelivel megspékelve az egyik kedvenc belvárosi kávézóban már-már luxus érzést nyújt.

Amint tudatosan keresni kezdtem az aktív kikapcsolódást, máris többet találtam, mint az elmúlt hónapban összesen. Ezen a héten sok-sok kellemes élmény ért, társasággal, és egyedül is. A hét mérlege: három (!!!!) edzés (két pilates, egy bodyart), egy saját készítésű hajpánt + ihlet a továbbfejlesztéshez, séta a napfényes városban, társasjáték, babázás (igazi, de "kölcsön" gyerekkel), kávézó, három és fél órás barátnős beszélgetés, és egy hatalmas adag hagymás rostélyos...
 

Pilates

Fitness bérlet beváltása: pipa
Első pilates óra: pipa
Jó érzés közben: pipa
Kellemes izomláz másnap: pipa
Bejelentkezés a következő pilates órára: pipa

Élet(mód)

Ahogy fogalmazgattam magamban az idei év első bejegyzését, gyorsan visszaolvastam a tavalyi utolsót is. Meglepően hasonló dilemma zajlott bennem akkor is, most is. Végül ez a dilemma vezetett el a blog folytatásához. Megérett bennem a változtatás igénye, ami főként az életmódomat, szokásaimat, szerepeimet érinti. Személyes életembe egyre nagyobb intenzitással léptek be szakmai dilemmáim, elakadásaim, ami egyre csak rombolta a hétköznapjaimat. Most jött el az ideje egy új életmód bevezetésének, aminek a szárnypróbálgatásait itt fogom dokumentálni.

A változás területei:

1. SPORT

Ma megvettem életem első fitness bérletét. Rögtön kéthavit. A célom megtalálni azt a mozgást, ami igazán örömet okoz nekem, amivel levezetem a napi feszültségemet, ami kikapcsol. És amit rendszeresen, és szívesen (!!!) végzek. A kéthavi bérlet nagy előnye, hogy bármilyen órára felhasználható, így két hónap alatt bízom benne, hogy megtalálom az Én Sportom. Ma este nyolckor kezdem pilates órával. És még a "port de bras" is esélyesnek tűnik:










2. ALKOTÁS

A sport mellett olyan alkotó hobbira is szükségem van, ami feltölt, amibe belemerülhetek az itthon töltött időmben. Az írás is fontos önkifejezés számomra (innen a blog ötlete, és folytatása, amihez ezáltal találtam vissza). Emellett vágyom olyan alkotásra is, ami kézügyességet, kreativitást igényel, és valami szép születik belőle. Mint például ez itt:












Szeretnék gyöngyöt fűzni, kötni, horgolni, vágni, ragasztani, varrni, lakberendezkedni, lakást szépíteni. Ennek a formáit próbálgatom, és keresgélem most.

3. SZABADIDŐ

Ez a terület arról szól, hogy a szabadidő valóban SZABAD idő legyen számomra. Megtanulom letenni a munkát esténként, annak minden érzelmi terhével. Intenzív napok után beiktatok valamilyen rítust, szokást, amivel szakmai szerepemből ügyesen átlépek a magánéleti szerepembe. Ehhez olyan dolgokat teszek, ami csak nekem JÓ! Na de hogy mi a jó nekem, az jó kérdés, nem? (Természetesen ez a pont szorosan összefügg az előző kettővel, mégis más egy kicsit.)

Folyamatos keresés az életem. Ami izgalmas kihívás is ám!

(Ön)megvalósítás

Az utóbbi hetekben olyan kérdések foglalkoztattak önmagammal kapcsolatban, mint kamaszkoromban:

- Milyen vagyok?
- Miben vagyok jó?
- Mi okoz örömöt?
- Merre tartok?
- Mik a céljaim?

Szakmai identitásom krízisét éltem át.
Részmunkaidős állásom első hetében kétségbe estem.
Végül, szép lassan megtaláltam ebben a fel (-fél)állásban is az örömöm, mint a hollandok :)
Egyrészt, ezt a részmunkaidős állást a tavalyi testi-lelki kimerülés után elkezdtem élvezni, lelkesedéssel, őszinte örömmel és kíváncsisággal végezni.
Másrészt, régi-új örömforrást találtam: az írást, mint önkifejezést, és alkotást.
Újra felfedeztem az önfejlesztés, és a tanulás örömét is.

Így halad most az életem az alagút vége felé :)