Otthon...

...teremtés. Fejben és tettekben is. Az egynapos szobafestést követően egy hirtelen ötlettől vezérelve átrendeztettem a konyhát, ami egy lakberendezési lavinát indított el. Habár imádom a lakhelyem, a lakást, és a környezetét is, egy ideje mégsem találom itt a helyem. ÚJ dolgokra vágyom, új bútorokra, új környezetre, soha nem látott tisztaságra, saját kis zugra, olvasósarokra, vendégek fogadására alkalmas helyre. Egészen tegnapig úgy gondoltam, ezt csak egy új lakás képes megadni, emiatt türelmetlenül sürgettem ezt a lépést, ami már saját magam számára sem volt szimpatikus...

A konyha átrendezésével lehetőségek tárháza nyílt meg előttem, aludni is alig tudtam az ötleteimtől. Megvalósult az olvasó sarkom, amire annyira vágytam, lett egy kis kuckóm a konyhán belül, egy kényelmes fotellel. Mellé még odafér egy kis asztalka, vagy egy kis éjjeli szekrény is, amin a könyveimet, és egy-két szép tárgyamat tarthatok. A konyhaszekrényt felújítani nem tudom ugyan, és a laminált padlót sem tudom eltüntetni. DE a konyhai bútor fogantyúk kicserélésével egészen új benyomását fogja majd kelteni, és egy szőnyeggel szépen eltakarható a padló is, ami otthonosabbá is varázsolja azt. A székek párnáit is ideje kicserélni, amihez illeni fog egy ilyen párna a fotelben.

Ezek a tervek. A megvalósítást apró lépésekben tervezem. Ám a türelmetlen-nyugtalan érzéseim már a tervezgetéstől is csitultak...

És ma reggel, a tökéletes boldogság pillanatában (tejeskávé, croissant, Nők Lapja, Egyetem tér) rádöbbentem, NEM akarok elköltözni!!! :)

Job(b)

Jobb job...vagyis jobb munka.. Keresés. Újra. Most kicsit kiforrottabb szempontokkal.

Amióta dolgozom, akárhol is volt ez, a munkaköröm gyakorlatilag immár négy munkahely óta ugyanaz. Akármennyire is imádom a gyerekeket, és jó a közelükben lenni, segíteni is olykor-olykor, egy dolog nagyon hiányzik ebből a munkakörből. A kezdetektől fogva magányosnak érzem magam a munkámban. Emberekkel foglalkozom, ez rendben van, szeretem is a segítő szerepet. De emellett partneri, kollegiális kapcsolatokra, közösségre, együttműködésre is vágyom, egyre jobban. Hiába van most szakmabeliekből álló munkaközösség a tágabb értelemben vett munkahelyemen, a havi egyszeri találkozók nem elégítik ki ezt az egyre erősödő szükségletemet. Ezen túl a stabilitás iránti igényem is az évekkel egyre csak fokozódik. A vándorló-ingázó-alkalmazkodó életmód nem nekem való. Rövid távon ugyan a személyiségemhez illő ez, hiszen rugalmas vagyok, hosszú távon viszont eltompulok, belefáradok ebbe az életvitelbe. Ez a két szükséglet egybecseng egyébként, mindkettő arról szól, valahová tartozni szeretnék, teljes állásban, igazán. Ez a terv. A megvalósítás is zajlik, most még többnyire fejben, és Excel táblákban. De közeleg a tettek mezeje is.

Mellékesen meg kell még jegyeznem, hogy mivel a fent említett szempontjaim egyike sem függ össze szorosan sem a tevékenységgel, sem a szakmával, ezért kéretik nem meglepődni, ha véletlenül nem pszichológus munkakörben fogok elhelyezkedni :)

Nap(ok)

Ahogy megérkezett a tavaszi - nyári meleg, egész nap csak a szabadban lennék, láblógatnék, jönnék-mennék, olvasnék, nyaralnék, fürödnék. A tanévnek ebben a szakaszában már rendszerint úgy várom a nyári szünetet, ahogy a gyerekek, számolva a heteket, napokat.

A napokban máris megadatott nekem egy kis "nyári-szünet-érzés", a fent felsorolt tevékenységekkel. Volt: teraszon hintaágyban alvás, ping-pong pizsamában a kertben, grillezés, strand, szabadtéren étteremben ebédelés, és ma hangulatos reggeli a belvárosban egy teraszon, a napsütésben. Csupa-csupa boldogságot hoznak ezek a korai nyári napsugarak...

Jövő-kép

A munkatársaimmal arról beszélgettünk a tegnapi közös sörözésen (az idei elsőn!), hogy kinek mi az álma, mivel foglalkozna, ha nem segítő szakmája lenne. Kicsit elkalandoztak a témák közben, én végül nem osztottam meg velük. Pedig olyan jól kitaláltam:

- gasztroblogger leszek
- ételeket fogok fotózni
- kincseket vadászok az ételfotózáshoz
- hangulatos kávézót nyitok...
- olvasósarokkal és játszósarokkal
- pár egyszerű étellel, aminek a receptje a gasztroblogomból származik
- hétvégenként gyerek kézműves programokkal

























































Valami ilyesmi. Néhány részlet még nincs jól kidolgozva, de az már tisztán látszik, hogy az ÉTEL központi szerepet játszik a jövő-képemben.

Életmód - második felvonás

 
Az életmód váltás első szakaszát egész sikeresnek értékelem. Van már kikapcsolódás, munka utáni feltöltődés. Bár arra is rá kellett jönnöm, hogy sokszor nem a munkából fakadó érzelmi teher tesz hisztissé, hanem az ÉHSÉG. Ha éhes vagyok, leesik a vércukrom, ideges leszek, nyafogok, és kapkodok. Ez az egyik oka az életmód váltás újabb fejezetének. A másik az, hogy hétvégén újra mérlegre álltam, és nem tetszett az eredmény...Hiába sportolok heti minimum kétszer (de volt olyan hét is, hogy négyszer!) már egy hónapja, sajnos nem csökkent a súlyom egy dekával sem. Nem úszom meg diéta nélkül, na. A terv az, hogy radikálisan csökkentem a szénhidrát fogyasztásomat. A legfontosabb szabály, hogy nincs útközben bekapott péksütemény, fel kell készülni a váratlan éhségre is, egészséges harapnivalóval.

Csütörtök van, és eddig sikeres a megvalósítás:
- minden nap főztem, volt, hogy kétszer is
- szinte egész nap távol voltam itthonról, és nem haltam éhen
- még csak hisztis éhség sem állt elő, csak ma (graham lisztből készült sós, sajtos keksz után...)
- nem kívánom a kenyeret, és a péksüteményt sem
- az édesség sem hiányzik igazán (de már kinéztem néhány alternatív édesség receptet)
- persze a megvalósítás első napján kaptam egy meglepetés piskóta tallért egy klienstől, amit nem utasíthattam vissza, de nagy önkontrollal fogyasztottam kettőt, a többit inkább csak néztem :)

Vidék vs. nagyváros

A napokban Veresegyházon jártunk vendégségben. Sétáltunk egy nagyot (amitől amúgy izomlázam is lett, főként a babakocsi lejtőn felfelé tolós résztől, és a hatkilós baba emelgetéstől), megszemléltük a szebbnél szebb, és eladóbbnál eladóbb házak sorát. Szívtuk a friss levegőt a gyönyörű napsütésben, élveztük a csendet, csodáltuk a kilátást a környékbeli hegyekre. És közben feléledt bennem az évek óta folyó, eldöntetlen belső vitám, melyik is áll hozzám közelebb, a vidék, vagy a nagyváros?

Az évek alatt nem csak gondolati szinten próbáltam eldönteni az eldönthetetlent, már ki is próbáltam mindkét életformát, a vidékit, és a fővárosit is. Ennek ellenére a válaszom még mindig nincs meg igazán. Imádok a nagyvárosban élni. Imádom a nyüzsgést, a mozgalmas életmódot, hogy gyalogtávolságra van piac, kedvenc ázsia bolt, háziorvos, fogorvos, fitness terem, antikvárium, szép sétálóutcák, park, Duna, rendelő (munkahely), kávézók, éttermek, leveses bár, kreatív boltok, barátnők...Ezek együtt, és külön-külön is folyamatosan örömet szereznek nekem!

A vidéki életmód számomra a lecsendesülésről szól. Valószínűleg épp ez hiányzik még ahhoz, hogy erős vágyat érezzek a radikális lakóhely változtatásra. Persze nem volt az olyan régen, hogy nem a nagyvárosban éltem, élénken emlékszem arra, hogy egy év után mennyire hiányoltam mindazt, amit ma naponta élvezek a belvárosban. Ezért nem tudnék még elszakadni ettől. Vidéken csak rokonok, és barátok közelségében tudom elképzelni az életem. És persze egy másik életszakaszban, amikor már saját babakocsi tologatnék a lejtőn...:)

Látom én, hogy most a nagyváros a nyertes, a kulcs talán a másik életszakaszban van. De tegnap komolyan elgondolkodtam a veresegyházi életen. És ma megnéztem, van-e ott pilates óra (van!).

Gasztro vágyak

Imádok főzni. Új ételeket kipróbálni is (nem csak készíteni, enni is). Az új ételekhez való bevásárlást különösen kedvelem, nézegetni a piacon a különlegességeket, elképzelni, mi is készülhet belőle. Végül általában egy-egy blogot veszek alapul, ami alapján elkészítem az újdonságot. Ám az az igazság, nem vagyok olyan ügyes, mint szeretném, gyakran előfordul, hogy az elképzelt új étel nem lesz olyan szép és jó, mint a képeken. Nagyon befolyásolható vagyok. Ha egy ételről szép képeket látok, azt képzelem, biztos finom is. Pedig ha néha elképzelném azt is, hogy az összetevők egyvelegéből milyen íz születik - és hogy az ízlene-e nekem, megkímélhetném magam néhány kudarctól...

Nagyon szeretnék gasztroblogger lenni. Sajnos nem tudok profin fényképezni, és tálalni sem. És új ételeket kitalálni sem. Vannak viszont szép porcelán tálkáim, tányéraim, csecsebecséim. Amiből még-még-még többet szeretnék. Egyébként már évekkel ezelőtt is időnként azzal a jelmondattal vettem meg egy-egy ilyen konyhai tárgyat, hogy ha majd gasztroblogom lesz, jól mutat majd a képeken :) Amihez már csak egy gasztroblog, a fotózási tudomány, és a belevaló ételek hiányoznak.

Ezek a vágyak. A valóság pedig, hogy itt áll két darab csicsóka a konyhámban, és fogalmam sincs, mit kezdjek vele...

Ma reggel...

...edzéssel kezdtem a napot, és a hetet. Mostanra sikerült is elérni, hogy hiányzik a testmozgás, ha nincs rá lehetőségem napokon keresztül. Ugyan a keddi pilates óra a kedvencem, nem tudtam kivárni a kedd este nyolc órát, amikor már ma mozgáshiányom volt. Így ma "body balance" órán voltam.

A mindenféle fitness órán közelebb kerülök ahhoz, hogy mit NEM kedvelek a sportokban:
- ha túl nehéz
- ha túl könnyű
- ha az oktató nem magyaráz, csak elvárja, hogy csináljuk úgy, ahogy ő
- ha nincs sikerélményem (nem tudom elvégezni a gyakorlatokat)
- ha ugra-bugrálni kell
- ha már az óra felénél az órát nézem
...
A mai óra a tökéletes példája a felsorolt kritériumoknak. Habár maga a "body balance" mozgásforma megfelelne az oly kényes ízlésemnek, sajnos az oktató nem teljesítette az elvárásaimat. Összesen hatan vettünk részt az órán, amiből hatan most végeztük ezt először. Az oktató mégis inkább azt mutatta meg nekünk, hogy sok-sok edzéssel hova is lehet majd egyszer eljutni...Biztató, hogy LÉTEZIK ám olyan sport és oktató, akinél a kritériumok teljesülnek, nem unatkozom, és nem is követhetetlenül nehéz, épp ideális mértékű kihívást nyújt. Ez a pilates.(Lassan pilates reklámarc lehetnék.:))

U.i.: Kedves Internet! Észrevetted, mennyit írok a sportról az elmúlt hetekben???

Vidéki élet

Ez a hétvége a kikapcsolódásról szól, vidéki tempóban.

Itt a reggel hajnalban kezdődik. Reggel 8 órára mentem a helyi fodrászhoz, és volt, akinek már befestették a haját előttem!! A fodrásznál töltött röpke 3 óra alatt jöttek-mentek a vendégek, akiktől a közös ismerőseinkről, a helyi óvodáról, iskoláról, farsangról, tanárokról kaptam naprakész információkat. Csak úgy elrepült az idő, végig beszélgettünk közben.

A következő programpont ebéd DÉLBEN -húsleves anya módra, és kakaós kalács. A folytatás egy - épp kismama - barátnő meglátogatása a szomszéd kisvárosban. A mai nap egy kellemes gyulai termálfürdőzéssel zárul.  Ilyen a vidéki mozgalmas élet.

Hibázás

A napokban újabb leckét kaptam a hibáimból való tanulásban.  Épp szétszórtságom miatti ballépéseim következményeit viselem... Több fronton is figyelmetlen voltam az elmúlt napokban. Ami a legjobban bánt, az a fitness bérletem elveszítése. Még van egy halvány reménysugaram, de már csak mások jóindulatára számíthatok. Saját erőmből már csak átkeretezni tudom a helyzetet, ami nem sokat enyhít a bánatomon.

Egyébként pedig szerintem a Sors amiatt küldte ezt a "veszteséget" hogy próbára tegye a sport iránti elköteleződésemet. Ami így még szilárdabb, mint valaha!

Vasárnapi város

Vasárnap különösen imádom a várost.
Imádom ahogy:
- a nap tükröződik a Dunában
- az utcák csendesek
- autókat alig-alig látni
- az emberek vagy gyereket, vagy kutyát sétáltatnak
- a járókelők nyugodtan andalognak
- a hétnek ezen a napján még én is le tudok lassítani.

A vasárnapi Budapest nagyon kikapcsol. Igazi feltöltődés ez. Barátnővel való hangulatos reggelivel megspékelve az egyik kedvenc belvárosi kávézóban már-már luxus érzést nyújt.

Amint tudatosan keresni kezdtem az aktív kikapcsolódást, máris többet találtam, mint az elmúlt hónapban összesen. Ezen a héten sok-sok kellemes élmény ért, társasággal, és egyedül is. A hét mérlege: három (!!!!) edzés (két pilates, egy bodyart), egy saját készítésű hajpánt + ihlet a továbbfejlesztéshez, séta a napfényes városban, társasjáték, babázás (igazi, de "kölcsön" gyerekkel), kávézó, három és fél órás barátnős beszélgetés, és egy hatalmas adag hagymás rostélyos...
 

Pilates

Fitness bérlet beváltása: pipa
Első pilates óra: pipa
Jó érzés közben: pipa
Kellemes izomláz másnap: pipa
Bejelentkezés a következő pilates órára: pipa

Élet(mód)

Ahogy fogalmazgattam magamban az idei év első bejegyzését, gyorsan visszaolvastam a tavalyi utolsót is. Meglepően hasonló dilemma zajlott bennem akkor is, most is. Végül ez a dilemma vezetett el a blog folytatásához. Megérett bennem a változtatás igénye, ami főként az életmódomat, szokásaimat, szerepeimet érinti. Személyes életembe egyre nagyobb intenzitással léptek be szakmai dilemmáim, elakadásaim, ami egyre csak rombolta a hétköznapjaimat. Most jött el az ideje egy új életmód bevezetésének, aminek a szárnypróbálgatásait itt fogom dokumentálni.

A változás területei:

1. SPORT

Ma megvettem életem első fitness bérletét. Rögtön kéthavit. A célom megtalálni azt a mozgást, ami igazán örömet okoz nekem, amivel levezetem a napi feszültségemet, ami kikapcsol. És amit rendszeresen, és szívesen (!!!) végzek. A kéthavi bérlet nagy előnye, hogy bármilyen órára felhasználható, így két hónap alatt bízom benne, hogy megtalálom az Én Sportom. Ma este nyolckor kezdem pilates órával. És még a "port de bras" is esélyesnek tűnik:










2. ALKOTÁS

A sport mellett olyan alkotó hobbira is szükségem van, ami feltölt, amibe belemerülhetek az itthon töltött időmben. Az írás is fontos önkifejezés számomra (innen a blog ötlete, és folytatása, amihez ezáltal találtam vissza). Emellett vágyom olyan alkotásra is, ami kézügyességet, kreativitást igényel, és valami szép születik belőle. Mint például ez itt:












Szeretnék gyöngyöt fűzni, kötni, horgolni, vágni, ragasztani, varrni, lakberendezkedni, lakást szépíteni. Ennek a formáit próbálgatom, és keresgélem most.

3. SZABADIDŐ

Ez a terület arról szól, hogy a szabadidő valóban SZABAD idő legyen számomra. Megtanulom letenni a munkát esténként, annak minden érzelmi terhével. Intenzív napok után beiktatok valamilyen rítust, szokást, amivel szakmai szerepemből ügyesen átlépek a magánéleti szerepembe. Ehhez olyan dolgokat teszek, ami csak nekem JÓ! Na de hogy mi a jó nekem, az jó kérdés, nem? (Természetesen ez a pont szorosan összefügg az előző kettővel, mégis más egy kicsit.)

Folyamatos keresés az életem. Ami izgalmas kihívás is ám!

(Ön)megvalósítás

Az utóbbi hetekben olyan kérdések foglalkoztattak önmagammal kapcsolatban, mint kamaszkoromban:

- Milyen vagyok?
- Miben vagyok jó?
- Mi okoz örömöt?
- Merre tartok?
- Mik a céljaim?

Szakmai identitásom krízisét éltem át.
Részmunkaidős állásom első hetében kétségbe estem.
Végül, szép lassan megtaláltam ebben a fel (-fél)állásban is az örömöm, mint a hollandok :)
Egyrészt, ezt a részmunkaidős állást a tavalyi testi-lelki kimerülés után elkezdtem élvezni, lelkesedéssel, őszinte örömmel és kíváncsisággal végezni.
Másrészt, régi-új örömforrást találtam: az írást, mint önkifejezést, és alkotást.
Újra felfedeztem az önfejlesztés, és a tanulás örömét is.

Így halad most az életem az alagút vége felé :)

Hátra

Mint már oly sokszor itt az írásaim között, újra hátra tekintek egy kicsit.
Úgy gondolom, akkor tudom igazán értékelni mindazt, amim van, ami a jelenem, ha össze tudom vetni a múlttal, megnézem, honnan indultam, és hová jutottam el.

Az egy évvel ezelőtti vágyaim egy részét írásban is megfogalmaztam, de főként a képzeletem képeiben láttam. Volt inspirációs táblám is, fotókkal, képekkel, hogy jobban el tudjam képzelni a vágyott jövőmet. Menthetetlen optimizmusomat is igyekeztem fenntartani, ügyeltem rá, hogy akármilyen hangulatban is legyek, a jövőmről pozitívan nyilatkozzam. Mondogattam is a hozzám közel állóknak is, ha ők időnként épp aggódtak, hogy meglátják majd, minden jó lesz, így-úgy lesz...
És hihetetlen, de sok-sok minden úgy lett!

A vágyteljesítés oly jól sikerült, hogy ha belegondolok, még saját elképzeléseimet is felülmúlja a jelen - ami tavaly ilyenkor még vágyott jövő volt.

Mi minden teljesült a vágyaim közül?

- kiegyensúlyozott magánélet
- élmények társasággal (régi+folyamatosan bővülő baráti kör)
- nagyvárosi nyüzsgés, programok - beülés, kiülés, buli, séta, társasjáték, étterem, mozi, koncert, túra, kirándulás, vacsoravendégek, főzőcske, jövés-menés
- utazás tengerhez (egy éven belül hamarosan már másodjára is!)
- budapesti otthon megteremtése
- állás(ok) Budapesten
- pályatanácsadás, mint munkakör kipróbálása
- munkán kívüli életben kikapcsolódás
- többféle sport kipróbálása (edzőterem, jóga, görkori, bicikli, zumba)
...

Természetesen vannak még fejlesztendő területek az életemben, de alapjaiban kiegyensúlyozottnak, és boldognak érzem magam. És hálás vagyok önmagamnak, még a nehéz időszakokért is. Hiszen így tudom annyira értékelni azt a harmóniát, ami most bennem-körülöttem van...

Nahát...

...ahogy az idei céljaimat nézegetem, jóleső érzés tölt el.
Még csak az év felénél járunk, és a álmaim-terveim nagy része meg is valósult.
Szerelem, költözés, boldogság :)

Egyrészt, mindezek fenntartása is cél.
Másrészt, van most egy dolog, ami fontos, új cél:
az ideális munkahely megtalálása, megtartása.
Amit úgy sejtek, először belül kell megkeresnem...

Mindennapok...

....címszavakban.

Tavasz. Friss levegő. Sok séta. Túra. Jóga!!
Óraterveken való dolgozás.
Halogatás. Spontán ihlet.
Néha még lelkesedés is.
Főnökkel való beszélgetés.
Izgulás. Megkönnyebbülés.
Szabad perceimben jövőtervezés és lakberendezés (fejben).
Költözés logisztikázása. Szintén fejben.
Visszaszámlálás az Utazásig.
Változásokon való gondolkodás.
Reménykedés.

My dream job

Hozzávalók:

- 1 (azaz egy) db intézmény a munkaidő eltöltésére
- az intézményen belül saját bögre, amit még másnap is ott találok (igen, ilyen magas elvárásaim vannak!)
- jó munkahelyi légkör = munkatársakkal és vezetőkkel való partneri kapcsolat
- ideális mértékű szakmai kihívás
- stabilitás = időben és térben
- na és a piszkos anyagiak, habár nem véletlenül ez az utolsó a sorban...

Bizarr...

...dolog levelet kapni, melyben kölcsönkérik a kiégésről írott szakdolgozatomat, és közben rádöbbenni, milyen naiv dolgokat képzeltem el a dolgozó pszichológus Reniről:

- aki tűkön ülve várni fogja a hétfőket (nem véletlen, hogy ez a bejegyzés egy hétfőn született)
- és soha nem fogja kimondani azt a mondatot, hogy "nincs kedvem dolgozni..." ( már kimondtam, nemistudomhányszor)
- és én nem az az ember leszek, aki a szüneteket és a szabadságokat várja (január óta számolgatom a heteket- még 14)
- és azt gondoltam, én az örök mosolygó és örökké kedves pszichológus leszek (naneeeee)

Hát. Másfél év munka után remekül produkálom a kiégés egyes tüneteit. Na jó, az is lehet, hogy "csak" elfáradtam az állandó jövés-menésben, alkalmazkodásban, mindenkinek-megfelelésben...és beláthatatlanul messze van a téli szünet a tavaszitól....és az is lehet, hogy jelenleg nem az álom munkahelyemen dolgozom...Talán ez az utóbbi a bűnös.

Régi...

Sérelem

Szűz hóra lépsz,
és hallod ropogását.
Tűzbe nézel,
figyeled ragyogását.
A tűz magához húz,
De lassan éget.
A hó halkan tűr,
Te mégis megsérted.

2001.Kt.